Vonyarcvashegy, a kis Szombathely, ahol félezer szombathelyinek van ingatlana

A járvány elől sok városi, elsősorban nyaralótulajdonos keresett a Balaton partján biztonságos menedéket. A tömeges bevándorlás miatt tavaly tavasszal kialakultak komolyabb konfliktusok is. A badacsonytomajiak elbarikádozták a települést, csak lakcímkártyával engedtek belépni, Tihany polgármestere lezárta a parkolókat. Majd minden településvezető úgy gondolta, elsősorban a helyieket kell megvédeniük. Akkor még nem tudhattuk, mennyire kell félnünk, óvatosnak lennünk. Aztán lassan megtanultunk együtt élni a járvánnyal.

Tartós marad-e a kifelé a természetbe irányzat, vagy visszatér minden a régi kerékvágásba, és a városiak ismét csak a nyári hónapokban múlatják az időt a tó partján?

Vonyarcvashegyet kis Szombathelynek is szokták nevezni. A Balaton nyugati végén található települést nem azért szeretik a vasi emberek, mert itt érik el leghamarabb a tavat – Pali Róbert polgármester sorolja is, hány helyet választhatnának helyette –, hanem mert többgenerációs pihenőhely. Vonyarcon fél­ezer szombathelyinek van ingatlantulajdona, és több ezren járnak rendszeresen pihenni a megyéből. A helyi strand szerepel a magyar top 3-ban, öthektáros terület, sportos, egyben családbarát. Nagypapa és unoka együtt is talál szórakozást.

– Vonyarcvashegyen születtem, itt nőttem fel, ezért tudom, hogy a Balaton-parton élni nem érdem, hanem adomány – mondja Pali Róbert. – Ez más szemléletet igényel, mert együtt kell élnünk a természettel. Sok szó esett már arról, hogyan lehetne négy évszakossá tenni a régiót, de csak kevés dolog történt. A települések többsége tudomásul vette, hogy a szezon számít, ezért a strandot fejlesztik. Most a járvány miatt mindenki rosszul áll, új bevételi forrásokat kell keresnünk. A legdrágább mindig a meglévő létesítmények üzemeltetése, tehát ki kell találnunk, hogyan lehet ezekből legalább az év nagyobb részében bevételeket szerezni. Mi kitaláltuk, hogy a szabadtéri színpadunkon színház legyen, itt lesz például a Balatoni regék és mondák című sorozat ősbemutatója, amelyik majd bekerül a kulturális főváros programba is. Ha komolyan gondoljuk, hogy itt rendszeresen színház legyen, be kell fedni a színpadot, hogy használni lehessen májustól legalább októberig. Szervezünk közösségi programokat, vannak zenés szórakozóhelyeink, gasztrokínálatunk. És persze egész évben mögöttünk az erdő, előttünk a víz. Csak élvezni kell a pillanatot.

Ahhoz persze, hogy a pillanatot mindenki élvezhesse, be kell tartani az együttélési szabályokat, figyelmeztet a polgármester, aki szerint ezért kell formálni a közösség szemléletét. Az emberek akarjanak és merjenek is egymásra figyelni, akár a másikat rendre is inteni. Legyen szó a mások pihenését zavaró szemetelésről, hétvégi fűnyírásról flexelésről vagy házibulikról. Az ingatlantulajdonosoknak és az ide érkezőknek ugyanis nemcsak jogaik, hanem kötelességeik is vannak, nem gondolhatják, hogy a településeken élőknek kell megfizetniük a szabálytalan zsákokban kitett zöldhulladék, jogtalanul kitett lomtalanított holmik, vagy a hétvége múltával a köztéri kukákba beledugdosott háztartási szemetek elhordásának árát.

A település készül a szezonra, védelembe vették a Balaton egyik legrégibb halászhajóját, a tizenhét méter hosszú Süllő 2-t, és persze megint életre kelhet a járvány miatt elhalasztott esküvők Magyarországon a Tihanyi apátság után a második legnépszerűbb helyszíne, az ország egyetlen fogadalmi halászkápolnája, amely egykor szigeten állt.

– Utánanéztünk, az itt házasodott párok együtt maradnak. Jó a hely rezgésszáma – büszkélkedik Pali Róbert.

Hát jobb rezgésszámra való­ban szüksége lenne a Balaton kiemelt üdülőövezetének. A szakemberek szerint jót tenne a vérfrissítés, mert a régió az országos átlag felett öregszik. Dombi Gábor a Balatoni Fejlesztési Tanács keretében működő Társadalomtudományi Kutatócsoport elemző szociológusa azt mondja, elkészültek az elmúlt húsz év régióra vonatkozó demográfiai kutatásukkal, amelyet május közepén be is mutattak a tanácsnak. Ebből képet kaphatnak a döntéshozók a népesség szerkezetéről, a születési és halálozási arányok változásáról, valamint arról, mit és merre kell fejleszteni. Érdemes-e például szolgáltatásokkal felkészülni az egyre idősödő lakosságra.

– Az utolsó lezárt, a kiemelt üdülőövezet demográ­fiai helyzetét mutató év 2019 volt, ezért a mostani felmérésünkben még nem szerepelnek a járvány miatti változások – magyarázza a kutató. – Megállapítható, hogy ebben a térségben is folyamatosan nő a születések száma, de a demográfiai mérleg még mindig negatív. A magyarországi demográfiai adat 1981 óta negatív, többen halnak meg évente, mint ahányan születnek. Csak az utóbbi években kezdett összezárulni az olló, de a kívánatos 2-es reprodukciós értéket nem értük még el.

A kimutatások alapján ez a folyamat a Balaton üdülőövezetében is romlik, a 14 alattiak száma 2000 és 2019 között erős csökkenést mutat, miközben a 65 év felettiek aránya majdnem a duplájára nőtt. Van erre magyarázatuk? – tettük fel a kérdést a szakembernek.

– A Balaton térségében az ingatlanárak – különösen a parti és partközeli sávban – magasak, az északi parton Tihanytól Alsóörsig az országos átlagnál extrém mértékben magasabbak, amit a tehetősebb, megalapozott egzisztenciával rendelkező társadalmi réteg tagjai tudnak inkább megfizetni. Ez a beköltöző népesség összetételét életkorszerkezet szerint is szelektálja – mondja Dombi Gábor, akitől azt is megkérdeztük, hogy vajon a nyugat­-európai nagyobb tavak mellett is hasonló-e a helyzet.

– A Bodeni- és a Garda-tó mellett is van ilyen tendencia, de nem feltétlenül olyan erős hangsúlyokkal, mint a Balaton körül. Itt az üdülőövezetben nincs ipari tevékenység, a szállás, a vendéglátás a jellemző, ami a nyára korlátozódik, és ennek nem is túl nagy a munkaerő-szükséglete. Az egzisztenciájukat építő fiataloknak az idény nem kínál egész éves megélhetést. Továbbá azok, akiknek az oktatási vagy szakmaszerzési igényüket a régió nem tudja kiszolgálni, elmennek, azután ott is telepednek le. Bár sokan, akik külföldön dolgoztak, a járvány miatt most hazajöttek, és sok az építkezés, ahová ember kell. Kérdés, hogy a pandémia lecsengése után itthon maradnak-e. Az északi parti városok, mint Balatonfüred, vagy a déli parton például Siófok egész éves munkalehetőséget kínálnak, ezek úgynevezett centrumpontok a Balaton körül – válaszolta.

És persze lényeges kérdés az is, hogy akik a járvány miatt a tóhoz költöztek, mit terveznek. Maradnak vagy hazatérnek?

– Megkerestük a régióhoz tartozó 180 település vezetőit, megkérdeztük, mit tapasztalnak. Annyi tudható, hogy az üdülőtulajdonosok többsége csak a járványt vészelte itt át, nem feltétlenül tervezi, hogy marad is. De az átmeneti letelepedés felgyorsíthatja talán azoknak a döntését, akik korábban terveztek ilyet. Sokan nem adják fel az üdülőkörzettől távolabbi munkahelyüket, inkább ingáznak, és tudjuk, hogy az otthoni munkavégzés is egyre jobban terjed.

Érdekes lehet az is, hogyan alakulhat azoknak az ingatlanoknak a sorsa, amelyeket külföldiek vásároltak meg, és már nem használják. Talán nem is élnek, a külföldön élő gyerekeik pedig nem jönnek ide még nyaralni sem.

– Időszerű lenne ezeknek az ingatlanoknak a felmérése, utoljára a kétezres években volt ilyen. Annyit tudunk, hogy csökkent a német és osztrák tulajdonú ingatlanok száma, ezzel párhuzamosan nőtt a belföldi tulajdonosoké. Akik a kilencvenes években hatvanévesen házat vettek a Balatonnál, azok most, ha még élnek, nagyon idősek. Ezért is sok az elhagyatott ingatlan. Az önkormányzatok szeretnék ezeket megvenni, hogy jó kezekbe kerüljenek, de azt mondják, gyakran nehéz a tulajdonosok felkutatása. A jó hír, hogy a tó körül javult a közbiztonság, egyre kevesebb a vagyon elleni és az erőszakos bűncselekmény. Tehát egyre több az élhető település – tette hozzá Dombi Gábor szociológus.

Kiemelt képünkön: A vonyarcvashegyi Szent Mihály-kápolna, ahol tartós házasságok köttetnek