Tarolt a Savaria Mozi 1980-ban: félmillióan ültek a filmvászon elé

40 évvel ezelőtt nem az volt a kérdés, hogy a műsorfüzetben lévő filmek közül mikor melyiket nézzük meg, hanem az, hogy melyik moziban? Hiszen az 1980-ban kívül-belül megszépült Savaria Mozihoz tartozott a Béke Mozi, a Derkovits Mozi, a Stadion Kertmozi, rendszeresen vetítettek állandóra kihelyezett géppel Szombathely három általános iskolájában, a Gagarin utcai óvodában, az öregek napközijében, illetve a Haladás Járműjavító Művelődési Házában. Rendszeresen, de alkalomszerűen a megyeszékhely minden óvodájában, a Claudius presszóban és a Derkovits Étteremben, az úgynevezett Randevú-moziban.

Magyar filmet – köztük a fi lm-főigazgatóság által kijelölt 86 kiemelt, művészileg értékes alkotást – csaknem 124 ezren, szovjet fi lmet több mint 71 ezren néztek meg. S bár a jól bevált iskolamozi nagy tömeget vonzott a nézőtérre – 1980-ban 89 ezer 889 volt az ifjúsági kedvezménynyel eladott jegyek száma, ez az összlátogatók 28,3 százaléka volt –, a mozinézők többsége felnőtt volt. A Savaria nemcsak megyénk legszebb és legnagyobb mozija volt, hanem nagyüzem is a vállalaton belül: 1980-ban a vállalat nyereségének több mint a felét hozta. Pedig ez a mozi is kötve volt fi lmekhez, kópiákhoz, határidőkhöz; és a szaksajtóban akkoriban olvasható, rossz, beidegződött forgalmazási formákhoz. Ennek ellenére sikerült több mint félmillió nézőt a fi lmvászon elé ültetni.

A Savaria vezetősége igyekezett rugalmas lenni, mindig alkalmazkodni az adott helyzethez. Egyes fi lmeket a nagy érdeklődésre való tekintettel napi öt előadásban játszottak, átszervezték a vasárnapi matinékat. Megszüntették a gazdaságtalan, csupán néhány nézőt vonzó szöllősi mozit és a KISZ lakótelepi pincemozit. 1980-ban tizenöt fi lmklubot szerveztek középiskolásoknak és üzemi dolgozóknak, s a klubok közül csak négy volt archív. Húsz nagyrendezvényen hozták össze a közönséget nemcsak a filmekkel, hanem az alkotókkal is.

A mozi vezetői nem zárkóztak el egyetlen lehetséges formától sem. Sőt keresték a lehetőséget, a kapcsolatot más művészeti ágakkal. A nagymozi előcsarnokában mindig volt valamilyen kiállítás, árultak posztert, és 1980 novemberétől ugyanitt megszervezték a discót. A jegyeket egységes, négyforintos áron az iskolákban adták el: ezért két és fél óra jó szórakozást, utána mozit adtak leghűségesebb látogatóiknak, az ifjúságnak. A táncos-mozis rendezvényről a nemkívánatos, rendbontó elemeket sikerült ügyesen távol tartani – 1981 őszén folytatták ezt a kedvelt akciót.

A Savaria Mozi olyan nagyüzem volt, ahol nem volt szünnap. Közel negyvenen – közte két főhivatású népművelő – szolgálták ki ezt az apparátust: egy hétre előre beosztva ki hol és mikor lesz munkában. Az ötnapos munkahétre itt is áttérve nem kis feladat volt összeállítani ezt a „menetrendet”. A Savariában őrizték a megye tartalékfi lmjeit, itt volt állandó készenléti szolgálat a megye egész hálózatára. 1981-re 570 ezer látogatót vártak: fél év alatt, júliusig 317 ezren voltak moziban. 1980ban a nagyteremben egy-egy előadáson átlag 266-an ültek, 1981-ben már 292-en. Nem csökkent tehát, hanem nőtt az érdeklődés a mozi iránt, s ehhez negyven évvel ezelőtt is hozzájárult még több olyan f akció, mint például a filmmúzeumi napok.