Fókuszban a vasi ötvenhatosok és események 235 településen

Dr. Kövér István nem először foglalkozott a témával, sorra veszi elő korábbi munkáit, köztük azt az Emlékkönyvsorozatot, amelynek első részét Forradalom és megtorlás címmel 1996-ban adták ki – a második részSzombathely bombázása volt -, a harmadik rész már a szűkebb hazára fókuszált: „Forradalom és megtorlás Vas megyében” címmel jelent meg 1997-ben.

- 1992/93-ban jelent meg a kormány azon akarata, hogy rehabilitálni kell a diktatúrában 1945-1989 között hátrányt szenvedett embereket – mesélte ezen emlékkönyvek előzményeiről. – A parlamenti igazságtétel bizottság tagjai megkerestek, eljöttek Szombathelyre, mivel olvasták néhány cikkemet, és megkértek, hogy dolgozzam fel a vasi ’56-os eseményeket. Végig járták egyébként a megyéket, és mindenhol kerestek egy erre alkalmas helytörténészt. Addigra nekem már több könyvem megjelent, például a Diktatúra Vas megyében című munkám is. Elfogadtam a felkérést, és megbízást kértem, hogy nekiindulhassak kutatni a levéltárba, a rendőrségre, a bíróságokra, és a megbízás feljogosított arra, hogy betekinthessek az úgynevezett nullás és a dupla nullás iratokba, sőt másolhattam is.

Kövér István nekiállt, mert sürgette az idő, egy évet adtak, hogy adja le a kéziratot. Amikor az emlékkönyvek megjelentek, rájött, hogy nem teljesek, tovább kell kutatni. Közben megjelent további két könyve: 2019-ben a Tanácsköztársaság Vas megyében a Magyar Nyugat Kiadónál, 2020-ban pedig a Vas vármegye Trianon előtt és Trianon után a Szülőföld Kiadónál.

- A mostani könyvem a hattyúdalom, de ez sem lesz teljes. Legalább tizenkét kötet kellene, akkor lenne benne minden precízen – fűzte hozzá a legújabb adatgyűjtéshez. Például még mindig nincs meg az összes név, hogy kik voltak a résztvevők, akiket leváltottak a forradalmárok. A letartóztatottak száma, neve, egységes felsorolása sincs meg.

Ezek szerint a Vasi ötvenhatosok a jelenlegi ismeretek összessége: 235 település eseményeit tartalmazza (az összevonások előtt még ennyi volt Vas megyében, most 216). A könyv újdonságát az adja, hogy a véletlennek köszönhetően összeismerkedett Dr. Jobst Ágnessel, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára munkatársával, aki elküldte neki az államvédelmi hivatal által készített összeállítást minden településről. Ebből tudta kiegészíteni a saját anyagait minden településről.

- Az ÁVH 1957-ben minden településen összegyűjtötte a bizottsági tagok névsorát, hol forradalmi, hol parasztbizottságnak hívták, hol munkástanácsnak nevezték. Ezeket fel kellett terjeszteni a központjukba, és figyelni kellett, hogy ezek az emberek hogyan viselkednek. Az volt a cél, hogy bebörtönözzék őket. A listák csak az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában vannak meg – tudtuk meg Kövér Istvántól.

Az adatok szerint Vas megyében megfigyeltek 235 településen 3686 embert, legalábbis ennyit vettek listába, ebből 696 embert bíróság elé állítottak. 54 vasi kötődésű áldozat volt. Érdekes ellentmondás van a számokban ott, hogy országosan – 1958. augusztus 31-ig – a polgári és katonai bíróságok által elítéltek száma 10016 fő, másutt – a legfőbb ügyész 1970. augusztusi jelentése szerint – kegyelemben részesült 34988 személy. Akik kegyelmet kaptak, azokat előbb el kellett ítélni, vagyis az elítéltek száma meg kellett, hogy haladja a 35 ezret.

- Abban az időben nem nagyon tartották be a jogszabályokat az eljárások során, mert nem vontak felelősségre senkit – mesélte Kövér István. – Ha valaki már egy éve fogdában volt, újra elővették az ügyét, hátha még valakiket beárul, valakiket még be lehet vonni…Ha azt látták, hogy valaki nem híve a szocializmusnak, bevitték, és addig tartották fogva, ameddig akarták.

Az új kötet abban is több a korábbi könyveknél, hogy közli az 1956 november 4-én Ungvárra deportáltak névsorát: a 847 ember között 60 vasi volt, közülük 52 szombathelyi. A helytörténész azt is elmondja, hogy Vas megyéből senkit nem végeztek ki, sem rendőrt, sem katonát, sem határőrt – a mai ismeretei szerint.

Dr. Kövér István a könyve kapcsán egy érdekes összehasonlítást tett 1848 és 1956 egy-egy eseménye között. A Monarchia 1848-ban Lengyelországba küldte Lenkei János századost harcolni az elégedetlenkedők ellen. Amikor a százada megtudta, hogy délen a szerbek a magyarok ellen fordultak, megszegve minden előírást, hazatértek a parancsnokukkal együtt. Amint a helytörténész mondja, legalább ekkora tett volt 1956-ban a szombathelyi kék ávósoké. Október 23-án Budapestre vezényelték őket, harcoltak a parlamentnél és a Kossuth téren is, el is estek közülük. A sorozott legénység 29-én közölte a tisztekkel, hogy többet nem lőnek magyarokra, hazamennek. A feljebbvalóik is velük tartottak. A teherautójukkal törték át a laktanya kapuját, Dunaharaszti felé mentek, a Balaton déli partján, Zalaegerszeg felé jöttek vissza Szombathelyre, 30-án este érkeztek.

BÜKI 56-OSOKRÓL IS ÍRT

Dr. Kövér Istvánt erős hazafias érzülete vezeti kutatásai során, Jókai utcai házát turulmadár díszíti, Apró Attila szobrász készítette tizenöt évvel ezelőtt. Ő az ügyvédi kamara doyenje, a jövő őszi megyei közgyűlés után tervezi a nyugdíjba vonulását. Addig van még olyan ügye, amit figyelemmel kísér a végrehajtásig. Nehezére esik már a sok munka, mindig a praxisa mellett, szabadidejében kutatott, írt. A Vas Népéből máig rendszeresen ollózza a helytörténeti cikkeket. Legutóbbi, Vasi ötvenhatosok című könyvét október 21-én mutatták be a Megyeházán. Október 23-án 10 órakor pedig a büki városházán mutatják be azt a novelláskötetet, aminek ő írta az ’56-os fejezetét, a büki ’56-osokról.