A jubileumi alkotótáborban készült művekből nyílt kiállítás Szentgotthárdon

A megjelenteket Kovács Andrea, a házigazda Magyarországi Szlovének Szövetségének elnöke köszöntötte. Elmondta, hogy a művésztelep munkájában az idén tíz alkotó, nyolc festő és két szobrász vett részt, közülük öten tudták elfogadni a meghívást a megnyitóra.

– Az alkotók különböző módon reagáltak a kor és a művésztelep kihívásaira – mondta. – Vannak, akik ragaszkodtak jól felismerhető, sajátos stílusukhoz, mások a tartalmat vagy a stílust inkább a művésztelep viszonyaihoz igazították. Házigazdaként igye­keztünk ezúttal is ösztönző alkotói légkört teremteni. Talán ennek is köszönhető, hogy már huszadszor adhattunk otthont a rendezvénynek, és hogy sok a visszatérő alkotó.

A társszervező szentgotthárdi önkormányzat képviseletében Huszár Gábor polgármester örömét fejezte ki, hogy a tavalyi, kényszerű virtuális bemutatkozás után újra közösségben nyithatják meg a tárlatot. Köszönetet mondott a házigazdáknak a profi szervezésért, illetve hozzájárulásukért, hogy Fodor-Lengyel József négyméteres képe, a Fürdőző nők a város tulajdonába – és a fürdő aula részébe kerülhetett. Gerics Ferenc, a nemzetközi művésztelep szakmai vezetője szólt a húsz évről. Elöljóban megemlítette: örül annak, hogy az alkotók fele jelen van, többen óvatosságból az utolsó pillanatban mondták le részvételüket.

– Húsz éve, amikor Hirnök Józseffel létrehoztuk ezt a rendezvényt, senki sem gondolt arra, hogy húsz év múlva is itt leszünk – mondta. – Büszke vagyok arra, hogy ilyen jó csapattal dolgozhatunk együtt azóta is. A hotel kollektívája figyelmességgel, odaadással, kedvességgel követi a dolgainkat. Jó érzés, hogy ismét együtt lehetünk, és hogy a lendvai galéria szakemberei is segítségünkre vannak.

Külön kiemelte Pisznyák Attila művészettörténészt, aki hosszú évek óta követi a művésztelep munkáját. Hozzátette: az elmúlt húsz évben olyan gyűjtemény jött össze, amely bármelyik európai galériában megállná a helyét. Érdemes ezt folytatni és még gazdagabbá tenni. Jó lenne, ha hosszú távon a régóta vágyott galéria is megvalósulhatna. Ebben minden bizonnyal Magyarország és Szlovénia is be tudna segíteni. Pisznyák Attila művészettörténész kitért az utóbbi évek sajátos helyzetére: – 2020-as, 2021-es év mellett nem lehet úgy elmenni, hogy ne kerülne szóba a koronavírus-járvány. Ez óhatatlanul előhozta a szorongást, a társas kapcsolatok hiányát. De az emberek keresték a lehetőséget arra, hogy könnyebben átvészeljék ezeket a nehéz időket. És ehhez a művészet is nyújthat némi segítséget. Az, hogy az emberek ezekben a krízishelyzetekben sem mondtak le a művészetek iránti igényükről, sőt keresték a feléjük vezető utakat, megkérdőjelezhetetlenné teszi azok létjogosultságát és szerepét. Hatalmas erőfeszítés mutatkozik a kínálati oldalon is, a képzőművészeti intézmények igyekeztek elérni a közönséget. Ezt bizonyították a szentgotthárdi művésztelep szervezői is, akik 2020-ban sem adták fel, a 2021. évi művésztelep pedig már üzeni, lassan talán minden a régi kerékvágásba kerül.

Pisznyák Attila minden művészről a saját nyelvén mondta el szakmai méltatását. Csuta Györgyről, Göntér Endréről, Fodor Lengyel Zoltánról, Kovács Ferencről, Nemes Lászlóról, Kósa Edéről, Dubravko Baumgartnerről, Vanyúr Istvánról, Papp Hajnalról, Király Ferencről, Arkan Al Nawasról. Megemlítette, hogy a húsz év termése megérne egy válogatáskiállítást Budapesten és Ljubljanában, mert olyan gyönyörű gyűjtemény jött össze, ami túlmutat a lokális kereteken.

Végül az egyik támogatónak, a Szlovén Köztársaság Kulturális Közalapítványának elnöke, Damjan Damjanovics nyitotta meg a kiállítást.

Kiemelt képünkön: Huszár Gábor, Szentgotthárd polgármestere (középen) mond köszöntőt