Dr. Grasselly Magdolna főorvos koraszülöttekkel foglalkozik – a hivatásáról kérdeztük

A kis súllyal, idő előtt világra jött gyerekek születésük után több hetet, akár hónapot töltenek a PIC-en. Dr. Grasselly Magdolna elhivatottsága, felkészültsége, megnyugtató személyisége sok édesanyának meghatározó emlék a kritikus időszak- ból.

– Szegeden nőtt fel, ott járt egyetemre, 43 éve él Vas megyében. Mi vitte az orvoslás felé, és mi hozta Szombathelyre?

– Volt ugyan orvos a családban, mégsem ezen múlt, hogy egészségügyi pályát választottam. Édesapám ásványtannal, geokémiával foglalkozott, a korábbi József Attila Tudományegyetem oktatója, majd dékánja volt. Számomra példa, viszonyítási pont. A szellemi közeg, amelyben az ő révén felnőttem, az egész életemre hatással volt. Másrészt a Radnóti-gimnázium biológia–kémia tagozatos osztályába jártam, és érettségi után egyszerre tízen felvételiztünk orvosi egyetemre. Az utolsó években már tudtam, hogy gyermekgyógyász szeretnék lenni, de Szegeden nem volt megpályázható állás. Ugyanakkor csupa jót hallottam a szombathelyi kórház csecsemő- és gyermekgyógyászati osztályáról, amit akkoriban prof. dr. Cholnoky Péter főorvos vezetett.

– 1978. október 1-jén állt munkába, azóta itt dolgozik. Melyek voltak pályáján a főbb állomások?

– Egy évvel azelőtt, 1977-ben létesült Szombathelyen a koraszülött kicsik intenzív ellátását végző osztály. Az ország nyolc centruma közül a miénk volt az egyik. Később minden megyeszékhelyen létesült 3-as szintű PIC. Nagy jelentőségű, hogy elindultak: mára 3,5–3,8 ezrelék közé sikerült visszaszorítani országosan a csecsemőhalálozást. Ahogy másokén, úgy az én utamon is felbukkantak meghatározó emberek. A csecsemőosztályon kezdtem: fürdettem, tettem, amit a nővéreknek kellett. Cholnoky főorvos kérte így, helyesen, hogy ezt is megtanuljuk, hogy megbecsüljük a másik ember munkáját.

A szakvizsgáig a gyermekellátás minden részét meg kellett ismernünk, így a koraszülöttosztályt is, amelynek dr. Gagyi Dénes volt a vezetője. Nyugdíjba vonulása után lettem a PIC profilvezető főorvosa és az 1983 óta működő fejlődésneurológiai gondozót vezetem, ahol a késői idegrendszeri maradványtünetek időben való felismerése és az időben elkezdett neurohabilitáció megkezdése a cél. 1982-ben szakvizsgáztam gyermekgyógyászatból, hat évvel később neonatológiából. Az évtizedek alatt műszerezettségében és a szakdolgozók képzettségében is rengeteget fejlődött a koraszülöttosztály.

Kezdetben két lélegeztetőgéppel kellett beérnünk, ma 12 „intenzív ágyunk” van. Modern ultrahangkészülékkel, lélegeztetőgépekkel, monitorokkal, egyéb eszközökkel is gazdagodtunk. 2009-ben a kórház az osztályt felújította, így a környezetünk is szép. Oktatok is: rezidenseket, orvostanhallgatókat, a PTE ETK Szombathelyi Képzési Központjában védőnőknek, szülésznőknek, mentőápolóknak gyermekgyógyászatot, neonatológiát, fejlődésneurológiát. Ebben nagy segítség a Prof. dr. Oroszlán György szerkesztésében, 2003-ban megjelent Gyermekgyógyászat és határ­területei kétkötetes jegyzet.

– Miért tért vissza a koraszülött babákhoz?

– Mert ők a legesendőbbek, legkiszolgáltatottabbak, ők szorulnak a legtöbb segítségre. És mert a koraszülött intenzív osztályon pillanatok alatt kell dönteni. Tegyük fel, hogy miután világra jön a baba, „légmelle” lesz, kilyukad, és összeesik a tüdeje, ami légzészavart eredményez, akkor azonnal kell határozni: becsövezzük-e a tüdejét, és lélegeztetjük, akut ellátásra van-e szüksége, vagy elég számára a noninvazív lélegeztetés. Ilyenkor higgadt, nyugodt viselkedésre van szükség, és én akkor vagyok a lehető legnyugodtabb, amikor „szorult helyzetbe” kerülök. Ahhoz, hogy maradtam, hozzájárult az is, hogy mindig jó közösségben dolgoztam, örömmel mentem. Kell az összetartó csapat, hiszen ezen a területen nagy hullámvölgyek vannak. Ez egy jó csapat. Ha valami másként alakul, amint ahogy szeretnénk, az minket is nagyon megvisel.

– 2011-ben érintett szülők hozták létre a Zseboroszlán Vas Megyei Koraszülöttekért Közhasznú Alapítványt. Ön a kuratórium elnökeként a kezdetektől bekapcsolódott a munkába.

– Tízévesek lettünk az idén, ami nagy szó. A kapcsolatunk baráti, szinte ők is a családom. Mind nagyon értékes emberek, hitelesen, szívüket-lelküket beleadva teszik a dolgukat az alapítványért, amely az osztály munkáját támogatja. Az évente szervezett piknikek ünnepek, ajándéknapok a szülőknek és az orvosoknak, a szakszemélyzetnek is.

– Mindenkinek meghatározóak a szülése körüli napok, hetek. A koraszülött babák szüleinek még inkább. Sokan hálával gondolnak önre, az osztályon kapott törődésre.

– Csak úgy tudunk segíteni, ha időt szánunk arra, hogy beszélgessünk a szülőkkel a gyermekük aktuális állapotáról. Ha menet közben változás van arról, hogy mi várható, mire kell figyelni. Biztatom őket, kérdezzenek, ne maradjon semmi megválaszolatlan. Édesapám egy mondását különösen megfogadtam: az ember mindig a tudása legjavát tegye oda, a vele szemben álló emberben pedig a jót, az értékest keresse. Ezt a közösségben dolgozva és koraszülött babák szüleivel szemben is érvényesnek érzem.

Kapcsolódó cikk:

https://www.vaol.hu/kozelet/helyi-kozelet/a-koraszulotteknek-szolt-a-dal-a-szombathelyi-korhaz-is-csatlakozott-a-kezdemenyezeshez-video-5484866/