Meg nem született babák szüleinek gyásza – Szaktanácsadó tartott előadást Szombathelyen

Horváth Réka a Honvédkórház koraszülött intenzív osztályán (PIC) dolgozik perinatális szaktanácsadóként. (A perinatális szó a szülés, születés körüli időszakra utal.) Segít a koraszülött babák szüleinek, a császármetszéssel szült anyáknak és a perinatális veszteségek feldolgozásában.

Szombathelyi előadását egy idézettel kezdte: „Ha egy gyermek elveszíti szüleit, árvának nevezzük. Ha egy házastárs elveszíti férjét vagy feleségét, özvegynek hívjuk. Ha egy szülő elveszíti gyermekét, arra nincsen szavunk.” Így indította útjára 1988. október 15-én Ronald Reagan, az USA akkori elnöke a kezdeményezést, hogy legyen egy nap az évben, amikor a kisbabájukat elvesztett szülők méltóképpen emlékezhessenek. Aztán úgy folytatta: minden perinatális veszteség gyászfolyamatot okoz.

Legyen bármilyen kicsi is az embrió, beágyazódásával örökre megváltoztatja szülei életét. Veszteségélmény minden olyan megpróbáltatás, amely a várt gyermek elképzelt ideális és egészséges érkezését befolyásolja, kezdve a fejlődési rendellenességektől a genetikai betegségeken át a fogyatékosságig, a szülés közbeni sérülésekig és a traumatikus szülésélményig, de ilyen akár egy nem várt császármetszés is. Mind közül a legnagyobb az embrió, a magzat vagy az újszülött elvesztése.

Átlagosan évente 91 ezer szülésre jut 16 ezer korai és középidős vetélés, 400 magzati halálozás, és 350 baba hal meg a szülést követő hat hétben, a perinatális veszteségeket a társadalom mégis tabuként kezeli. Az érintettek azonban nem gyorsan elfelejteni akarják gyermeküket, hanem a saját érzéseikhez, értékrendjükhöz igazodva méltóképpen meggyászolni és megőrizni az emlékét. Szükség lenne minden esetben támogató kommunikációra.

Orvosi szempontból elsőként a diagnózis közlésénél: teljes körű és azonnali tájékoztatást kellene kapniuk. Nincs azonban recept az ideális közlésre. Ami segít: az empátia, az odafordulás, a kísérés, a segítők bevonása, az, hogy több alkalommal lehessen kérdéseket feltenni. Ha a beteg magzat élve születik meg, akkor a koraszülött intenzív osztályra kerül az újszülött. Részükről elengedhetetlen a krízisintervenció, a palliatív ellátás (a haldokló baba útjának kísérése), a szupportív terápia a szülőknek, az egészségügyi személyzet nagy fokú tapintata, a haldokló gyermek és szülei megfelelő szeparálása és az intim környezet biztosítása.

Említette az abortusz lehetőségét is a magzati rendellenesség esetén, amikor a döntés a szülők kezében van. Mély és érzékeny téma, ami erkölcsi, vallási kérdéseket is felvet. Fontos, hogy a család egyéni értékrendje szerint kísérjék, támogassák őket.

Összefoglalóan arról beszélt: a magzat halála megszakítja a várandósság felfelé ívelő érzelmi folyamatát, ez minden esetben trauma. Jellemző a dermedtség, fájdalmas zavarodottság, sokk, tagadás, düh, a magzat keresése, a halott gyermek iránt érzett sóvárgás, sírás, a veszteségben való elmerülés, majd szépen lassan a veszteség elfogadása, fokozatos, hosszú hónapokig tartó felépülés. Az elvesztett embrión, magzaton, újszülöttön nem lehet hamar túllépni, vagy gyorsan egy új várandóssággal pótolni. Tapintatosság és kísérés kell: nem szabad a szülőket magukra hagyni.

Az előadás Magyarország Kormányának támogatásával valósult meg.