Mátis Barna a tervezésről mindig többes számban beszél: csapatmunkát végeznek

Jövőre lesz harminc éve, hogy a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karán okleveles építészmérnökként végzett. Több mint 25 éve dolgozik Szombathelyen. A diplomaszerzés után nem sokkal, a fővárosból elvágyódva harmadmagával hazajött ugyancsak építészmérnök édesapja, az Ybl-díjas Mátis Lajos szárnyai alá. Ahogy a gyerekkoráról beszél, semmi meglepő nincs ebben.

– Az Ady téren nőttem fel, a nagy hatemeletes házban. Ha valaki ráért, és füttyentett egyet, akkor mind összejöttünk. Fociztunk, bújócskáztunk, verekedtünk. Jó volt ott gyereknek lenni. Tizenhárom éves voltam, amikor elköltöztünk a falumúzeum közelébe egy sorházba. Onnantól kezdve jutott idő a tanulásra, mondhatni, készültem az értelmiségi életre. Felvettek a Nagy Lajos Gimnáziumba, a legendás Asbóth József tanított matematikából és fizikából. Vörös Ferenc tanár úrhoz pedig rajzolni jártam. Édesapám példája – habár soha nem terelt tudatosan – végig ott volt előttem. Sokat dolgozott, láttam, mivel jár a szakma. Gyakran megfordultam a VASITERV irodájában, és nekem is otthonos volt a rajzasztal. A formai játékok mindig érdekeltek, az üres papíron dolgozni, a semmiből valamit létrehozni, ez vonzott. Az egyetemen lubickoltam. Végül az ipari épületek tervezése tanszéken diplomáztam. Visszanézve, pont arra a területre kerültem a szakmában, ahova igazán akartam.

Budapesten három társával alapítottak céget. Hamar kiderült azonban, hogy az a közeg nem neki való. Azt meséli: nagy felkiáltójel volt, hogy még a saját diplomavédését is lekéste, mert beállt a körút. Feleségével, az ugyancsak építész Grubánovits Andreával gimnazista koruk óta ismerték egymást, egy év után úgy döntöttek, hazaköltöznek. 1994-ben csatlakoztak a családi vállalkozáshoz. Néhány hónap múlva későbbi cégtársai – nővére és annak férje, Egri Balázs – is követték őket. – Édesapám tárt karokkal várt bennünket. A magyarországi megbízások mellett építész kisegítőkként egy osztrák irodának dolgoztunk be, szociális lakásokat terveztünk. Egy vákuumszerű gazdasági helyzetben, amikor itthon szétesőben voltak a nagy tervezőirodák, az építőipari/kivitelező vállalkozások, mi jó tervezési pozícióba kerültünk. Közel tíz évig kaptunk onnan megbízásokat, de egyértelműen prioritást élveztek a magyar munkák. A hosszú távú terveinkbe ezek sokkal inkább beleillettek.

Mátis Barna még egyetemista korában tervezte az első családi házát egy barátjának. A ház azóta is áll, igaz, más család lakik benne. A tervezésben, mint mondja, mindig eggyel tovább tudtak lépni. Volumenét tekintve az áttörést a Büki Gyógyfürdő fejlesztésének első üteme jelentette: „léptékváltást adott a munkáikban, feszített tempóban dolgoztak egy álommegbízónak.” 2017 óta Bük főépítésze is, ami elsősorban „öt évtizednyi Mátis kontra Bük együttműködésből építkezik”, a korábbi és a mostani polgármesterrel való élő, jó kapcsolatból is.

– Miután a fürdő kiviteli tervét leadtuk, 2009 nyarán a szombathelyi Brenner János óvoda és általános iskola építésének meghívásos tervpályázatán vettünk részt, ahol I. helyezést értünk el. Szeptember 1-jén úgy jöttünk be az irodába, hogy van egy gyönyörű munkánk – idézi fel. Az épületegyüttes – az elvárások szerint – az intézmény szellemiségét tükrözi, maradandó értéket képvisel, anyagaiban, szerkezeteiben, műszaki megoldásaiban tartós és korszerű. Mátis Barna úgy foglalja össze: feladatuk volt megadni az oktatáshoz a vonzó környezetet. A koncepció, az építtető, a finanszírozás, a tervezés és a kivitelezés szempontjából egyaránt sikertörténetnek mondja a beruházást. A Szombathelyi Egyházmegye által fenntartott, 750 főt befogadni képes intézmény tervezéséért később építőipari nívódíjat kaptak. A bővítésén most dolgoznak.

Irodájukkal kapcsolatban rendszerint szóba kerül a Savaria mozi melletti árkádsor megújulása. Mátis Lajos a mozi tervezéséért kapott 1974-ben Ybl-díjat. Fiával együtt még részt vehetett az árkádsor átalakítási munkáiban. – Szerettem vele együtt dolgozni. Szigorú ember volt, egyébként tündér, mindenre kapható. Mi tulajdonképpen a próbababára raktunk egy másik ruhát, átöltöztettük. Jó alapanyag volt, jó környezettel, nem lehetett elrontani – mondja.

A tervezésről mindig többes számban beszél. – Csapatmunkát végzünk. Egri Balázs cégtársammal és szellemi társammal kiegészítjük egymást. Megnézzük egymás terveit, adunk visszacsatolást. Kell a kontroll, szeretem, ha megkapok bizonyos kérdéseket. Engem a design érdekel jobban, de fontos, hogy a formai elképzeléseim jól szolgálják a célt. Balázst pedig, hogy szerkezetileg megfelelő legyen az épület. Ő pénzt spórol, én meg látványossá teszem az épületet, és összefésüljük az elképzeléseket – nevet. A négy tulajdonos – a két házaspár – mellett most négy fiatal kolléga dolgozik. „Mindegyiküknek saját színfoltja van az irodában. Talán a munkastílust, rajzi kialakítást, tárgyalástechnikát viszik tovább.”

Mátis Barna a Vas Megyei Építész Kamara tagja 1997-től, 2010 és 2018 között alelnöke. Szombathely MJV Építészeti-Műszaki Tervtanácsának munkájában 2009-től vesz részt. 2015 óta az Értéktár Bizottságban is tevékenykedik. A Savaria Egyetemi Központ Ipari Termék- és Formatervező Mérnök Szakán óraadó volt néhány évig. Épített környezetünket javulónak látja. A témáról így vall: – Az én és talán még a következő generáció feladata a negyven év hátrány ledolgozása. Egyre több kolléga érkezik, akik igényes munkát végeznek, és jó látni, hogy van igény a finanszírozói oldalról is. Külön öröm, hogy már a versenyszféra is érzi, ha szép épülete van, az a szolgáltatását is magasabb színvonalra emeli.

Azt mondja, minden munka, ami az asztalukon van, kedvére való. Amit elvállal, legyen az lakóépület, idegenforgalmi létesítmény terve vagy településrendezési terv, az fel is villanyozza. Ha valamiről úgy érzi, hogy nem lesz jó minőségű a végeredmény, abból inkább idejében kihátrál. – Ez a megbízón múlik elsősorban: aki arra kíváncsi, hogyan oldok meg egy feladatot, oda megyek.