Még mindig játszik Tóth Norbert, aki ismét élvezi a kosárlabdát - A rutinos játékossal beszélgettünk

A 36 éves, 203 centis budapesti bedobó a PVSK színeiben mutatkozott be a felnőttek mezőnyében – 2009-ben kupagyőztes lett a Péccsel. Ezt követően Fehérváron, majd Körmenden (2014/2015, 2015/2016), aztán Szombathelyen (2016/2017, 2017/2018, 2018/2019) játszott. Következett fél év Szolnokon, majd másfél szezon ismét Körmenden. A 2021/2022-es szezont viszont már a B csoportos Veszprém színeiben kezdte meg.

 Tóth Norbert 2016-ban Magyar Kupát nyert a Körmenddel, 2019-ben pedig bajnoki címet ünnepelhetett a Falcóval. A válogatottban 65 alkalommal lépett pályára, ott volt a 2016- os Európa-bajnokságon, ahol a nyolcaddöntőig jutott a nemzeti csapattal. Veszprémben sem „lazsál”, 17 meccsen lépett pályára az idei szezonban, 15,5 pontot, 12,1 lepattanót átlagolt 31,4 perc alatt – nem is olyan rossz mutató ez egy veterántól. 

– Játszani, kosárlabdázni szerettem volna, élvezni a meccseket, és mivel az NB I.-ben az utóbbi években már csak kiegészítő szerepem volt, egy osztályt visszaléptem annak ellenére, hogy talán még lett volna lehetőségem az élvonalban játszani – mondta Tóth Norbert. 

– Jó döntést hoztam, ismét élvezem a kosárlabdát, a kezemben van a labda, és úgy érzem, visszatértem a pályafutásom eleji énemhez. Szerencsésnek érzem magam, mert hosszú NB I.-es pályafutásom volt – elkerültek a nagy sérülések. Rendre jó csapatokban, sok néző előtt léphettem pályára. Mindig alárendeltem magam a csapat érdekeinek és azért a sikerek sem kerültek el. Kiváltságosnak érzem magam például azért, mert nem szombathelyi vagy körmendi születésű játékosként rengeteg vasi El Classicón pályára léphettem – ezeknek a rangadóknak semmihez nem fogható a hangulata. A két vasi csapat egyébként meghatározó szerepet tölt be az életemben, Ferencz Csabival és Váradi Benivel a mai napig jó barátok vagyunk. – Megtiszteltetés volt játszani a válogatottban – folytatta Tóth Norbert. 

– Az elhivatottságomat talán jelzi, hogy miután visszavonultam a nemzeti csapattól, még azután is pályára léptem címeres mezben – létszámgondok voltak, hívtak, én pedig mentem segíteni. Óriási élmény volt az Eb-n szerepelni. Kereknek érzem a profi pályafutásom – amit már lezártam magamban. – Jól érzem magam Veszprémben – jelezte a rutinos játékos. 

– Hasznos tagja vagyok a csapatnak, jó a társaság. Persze egy B csoportos mérkőzés hangulata, színvonala nem hasonlítható az NB I.-hez, de ezen a szinten is megvan a kosárlabda szépsége – és lehet találni motivációt. Amíg az egészségem engedi, addig szeretnék kosárlabdázni. Megszereztem az edzői papírokat, nyitva hagytam magamnak ezt a lehetőséget is, de egyelőre játszani szeretnék. Elkezdtem építeni a civil életemet, „polgári” foglalkozásom is van, számomra kedves témával, a napelemekkel foglalkozom. A családommal Budapest agglomerációjában telepedtünk le. Teljesnek érzem az életemet. – Természetesen figyelemmel követem az NB I. történéseit. A Falcónak a játékosállománya alapján jó esélye van a bajnoki címre, de a Körmend is jó erőt képvisel. Érdekes lenne ismét egy Falco–Körmend döntőt látni! – zárta szavait Tóth Norbert.