Miért hazudik, és egyáltalán hazudik-e a gyermek? - Szakember válaszol

– Felnőttként a hazugságot negatív, destruktív dolognak véljük. Aki hazudik, amögött tudatos manipulációt feltételezünk ártó szándékkal. Ilyen értelemben nem is használhatjuk a szót egy bizonyos életkorig. A kicsi gyerekek (hároméves-négyéves kortól) életkori sajátosságként hozzák magukkal, hogy kitalálnak történeteket. Ezekben a valóság és a fantázia keveredik. Amikor például azt mondja egy gyermek, hogy az óvodában az ő rajza lett a legszebb. Kiderülhet, hogy nem igaz, amit állít. Vagy: „Képzeld el, óvó néni, anya hasában ott egy pici baba.” Esetleg kitalál egy ágy alatti szörnyet, és kerekít róla egy történetet. Ilyenkor nem hazudik – mondta a pszichológus.

 – A gondolkodásmód fejlődésével beindul a gyermek fantáziája, szépen ki tudja magát fejezni, egyre jobban érdeklik a mesék, megért összetett történéseket, összefüggéseket. Amikor kitalál egy történetet, amögött lehet a vágya, félelme, akár szorongása is. Éppen ezért nem jó negatív szándékot tulajdonítani a mondatainak, azt gondolni, hogy minket akart becsapni. Ha leszidjuk, hogy nem hiszünk neki, azzal ebben a korban a szülő-gyermek kapcsolatot romboljuk. 

Egy másik szempont: a gyerekek ovisként úgy hiszik, hogy amit gondolnak (például, hogy spagettit akarnak vacsorázni), azt a szülő, mintha gondolatolvasó lenne, tudja. Ha ezzel tisztában vagyunk, azzal sok konfliktus elkerülhető. Bojti Andrea hangsúlyozta: minden életkorra igaz, hogy a hazudozásnak titulált viselkedés mögött figyelemfelkeltési szándék lehet. Ha például egy gyermek ellöki a kis testvérét, majd azt mondja, nem ő volt a tettes. A reakció az ovisokra jellemző egocentrikus világképből is fakad. Ha azt mondja, véletlen volt, amit tett, ezt el is hiszi, és kimenti magát a helyzetből. Ehhez hozzáadódik, hogy észreveszi a légkört, amit a történeteivel teremt. A környezetében elkezdenek rá figyelni.

 És hogy mi a megfelelő reakció? – Ne szembesítsük azzal, hogy hazudott, és ne szidjuk le. Ha blődséget mondott, segíthet a humor, és hogy eltereljük kicsit a figyelmét. A testvérek közötti viszonyban a viselkedésre koncentráljunk: nem szabad lökdösődni se a játszótéren, se a kis tesóval, se az oviban – javasolta a pszichológus. Ahogy a gyerekek az iskola felé közelednek, és egyre racionálisabbá válik a gondolkodásuk, fejlődik az érzelmi életük, az empátiás készségük, úgy ritkulnak a hazugságok. Az iskolában a teljesítmén - nyel kapcsolatban keveredhet kisebb hazugságokba: amikor a kudarcélményt, a sikertelenséget magára veszi, szégyell valamit, fél a büntetéstől. 

Ilyenkor fordul elő a lopás: összeszedi otthon az aprót – ha csak néhány alkalommal történik meg, nem számít kórosnak ebben a korban. Minél érettebb a gondolkodásmódja, annál inkább megérti, hogy a hazudozás milyen erkölcsi tartalommal jár. Kamaszkorban jelenik meg az a hazugság, ami mögött már ott van a szándék: direkt manipulál, a szülő-gyermek kapcsolatra káros módon jelenik meg a hazudozás. Gond akkor van – a kicsi gyerekeknél is –, amikor nagyon sűrűn előfordul, szinte kizárólagossá válik a figyelemfelkeltés céljából. Nagyobb gyerekeknél viselkedésproblémák, magatartás- és személyiségzavarok tünete is lehet, de ilyenkor nem ez az egyetlen tünet.