Toponárról Torontóba - Ki volt Koroknay Imre, a Szombathelyen született torontói várostervező mérnők?

A Szombathelyről elszármazott család neve – szakmai körökben – ma is ismert Kanadában. A Koroknay Design építészeti formatervezéssel foglalkozó vállalkozás, amit Imre fia, Stephen alapított. Kevesen lehetnek, akik életükben sohasem vettek a kezükbe olyan könyveket, amelyekben szerzőként, fordítóként vagy szerkesztőként Koroknay István közreműködött. Mark Twain ifjúsági regényeit, a Huckleberry Finnt és a Tom Sawyer kalandjait mások mellett ő is magyarra fordította. Az általa készített változat nagy példányszámban több kiadásban is megjelent. Az Állatok nagy képes könyvébe vagy az Érdekes állatvilágba is sokan belelapoztak. Koroknay István, Koroknay Imre bátyja 1908-ban született. 

A Pázmány Péter Tudományegyetem elvégzése után rövid ideig tanított, majd előbb a Révai Kiadó, aztán a Pesti Hírlap munkatársa lett. A magyar mellett angolul, franciául, németül és csehül is beszélt. Kezdetben a szépirodalom felé vonzódott – néhány novellája is megjelent, de aztán az ismeretterjesztés lett a hivatása. A Pesti Hírlap Könyvtára sorozatban a tudományt és a művészeket népszerűsítő füzeteket írta és szerkesztette. A második világháború után a Természettudományi Múzeumban, később az Akadémiai Kiadónál dolgozott, 1984-ben hunyt el. Istvánnak és Imrének volt egy harmadik testvére is: Lujza (Lulu). Róla nem írtak a lapok, annyit tudni róla, hogy tanítónő lett. Mindhárman Szombathelyről indultak el, fontos, hogy a szüleikről is megemlékezzünk. Édesapjuk, idősebb Koroknay István Bucsun született, a csáktornyai tanítóképző elvégzése után Pecölben kezdett el tanítani, 1898-ban került a tanfelügyelőségre, tollnokként kezdte, a ranglétrán mindig kicsit előbbre lépve másfél évtized után ő lett a hivatal vezetője.

 Főleg tanügyi kérdésekkel összefüggő cikkeket publikált, 1945-ig élt. Édesanyjuk, Stránsky Lujza a ma Kaposvárhoz tartozó Toponáron látta meg a napvilágot. Apja a születése idején az ottani Festetics-uradalom lovásza volt. A későbbi iratokban a foglalkozásaként már a gazdatiszt, majd a kastélygondnok szerepel. Mindkét szülője, sőt a keresztszülei is Csehországból származtak. Talán Lujza is értett valamennyit csehül. Toponárról egy másik Festetics-birtokra, a később Szombathelyhez csatolt Bogátra költöztek át. Ez utóbbi település lett Lujza ifjúkorának helyszíne. A bogáti park fái köszönnek vissza képein, s valószínűleg az első írásai is ott születtek. A kőszegi tanítóképző elvégzése után tanára lett. 

Az iskolások számára írt jelenetei közül többet a Szalézi Művek adott ki a Mi Színházunk sorozatban. A három könyv, amelynek ő a szerzője – a Romboló Róbi Liliputban, a Gerő Böske lakodalma és a Monológok és dialógok –, ma már nehezen hozzáférhető. Nem jelent meg nyomtatásban a Kék esernyő című vígjáték, amit a premontrei gimnázium diákjai 1930-ban iskolai ünnepélyükön adtak elő. A több mint két tucat szereplő között ott találjuk az akkor tízéves Koroknay Imre nevét is. Ő játszotta a Mohikán törzsfőnök szerepét. Koroknayné Stránsky Lujza időskorára elvesztette látását, ezért a festéssel és az írással is fel kellett hagynia. 1969-ben, nyolcvanhét évesen halt meg. Hamvait a Szent Márton utcai családi sírban helyezték el.