Zene és irodalom: a Közönséges Ember - A szombathelyi Tar Szabolccsal beszélgettünk

A trap metal, még ha csak egy szűk réteg számára befogadható is, közel egy évtizede létező fúziós műfaj. „Szokatlan, dühös, dobhártyaszaggató, ugrásra ösztönző zenei egyveleg – a lényegét így írják le egy ismertetőben. A számok szövegcentrikusak, elektronikus metál alapok keverednek a hip-hop trap alműfajával. A végeredmény földöntúli hangzású, kripta atmoszférájú zene – ezt már a saját szerzeményeiről mondja Szabolcs, aki magánemberként cseppet sem rémisztő vagy dühös.

– A vasvári zeneiskolában rövid ideig trombitálni tanultam. A gitárszerelem 14 évesen a Metallica-rajongással kezdődött: megláttam James Hetfieldet (a thrash metal banda frontemberét) ritmusgitárral a kezében. Akkortól a versírás mellett mindenáron gitározni akartam. A 15. születésnapomra kapott nylon húros akusztikus gitárral történtek az első próbálkozások. Vasváron a művelődési házba jártam oktatásra, utána autodidakta módon képeztem magamat. Teljes dalokat nem, inkább csak részleteket tanultam meg – Szabolcs így emlékszik a kezdetekre, aztán önkritikusan mondja: nem tartja magát kiemelkedően tehetséges zenésznek, a szövegírás és az ének mindig prioritást jelentett a saját dalaiban.

– Korán képbe jött nálam a rapzene – hiphopot szereztem metál alapon –, 16 évesen pedig „lementem a föld alá”, az underground bugyraiba. Sok rap szöveget írtam akkoriban, ütemre szövegeltem kizárólag magyarul. Azóta is úgy gondolom: a vers a szövegalkotás magasabb rendű formája, amire a magyar nyelv a legtökéletesebb. Megjelenésre meg: fekete volt rajtam minden, de bő szárú, és hosszú hajat növesztettem a metál miatt.

Példaként Copy Cont említi, akinek nagy tisztelője. Túlnyomórészt ő is magyarul énekel, egyediek, szókimondók a szövegei.

– A Közönséges Ember – ez vagyok én –, szívesen garázdálkodik a zenében és az irodalomban. Tíz évig játszottam a ’2000-es évek közepén Vasváron alakult Slinky nevű zenekarban, amivel bejártuk az országot – a Metallica, a Cult és a Steppenwolf számait dolgoztuk fel. Utána Szombathelyre kerültem, több metálformációban megfordultam, de a „színpadon ugrálás” számomra sohasem volt önazonos. Jobban szeretek eltűnni, otthon alkotni. A fiatal énemben ott volt a sötétség, az elvontság, ami mára letisztult. A zeném organikusan jött létre, magától született, mint anno a black metal, amit a gyors tempó, a károgó ének, az erősen torzított gitárok és ezek gyors pengetése jellemez. Én többszólamú éneket viszek a zenéimbe, amik szeretem, ha színesek, változatosak: rappelek, kétféleképpen raggázom – magyarázza.

Szabolcsnak májusban jött ki az első albuma. A dalokban nincs cselekmény, montázsokat, csendéleteket, képeket alkotott a szövegeken belül – ezeket helyezte rá a zenére. A következő lemezt decemberben hallhatja az internetes közönség. Abban a szülővárosáról szól majd a címadó dal, az Iron Castlevania. Reggae lesz a javából, de emészthetőbb, letisztultabb. A sötétség helyét átveszi a napfény, ennek ellenére rebellis zene lesz, ígéri.

– A gitár szinte a hátamra van szerelve – ha megyek valahova, és alkalom adódhat zenélésre, jön velem – mutatja a három hangszert az „otthoni stúdióban.” A mély hangolású death metál gitárja már tízéves – a zúzós, kalapálós zenéket azzal veszi fel. A legújabb gyöngyszeme egy szólógitár: a rock és a hip hop közti zenéket lehet vele jól csinálni. A zenekarokban az extrém külsejű, sárga-fekete Thunderbird formájú basszusgitár kíséri el, annak „zúzda hangja” van.

– Manapság mindenki rocksztár akar lenni, én szívesen vagyok a háttérben. Basszusgitározom, zenét, szöveget írok a vasvári Difortunes nu metal zenekarnak. A saját számaimmal viszont továbbra sem akarok fellépni.

A fiatalokat, akik „ülnek a sarokban, és csinálják a zenéjüket”, azzal inspirálja: – Rengeteg tehetség van. Srácok, ne bújjatok el, adjatok esélyt, és mutassátok meg magatokat a világnak. Nincs szükség milliós stúdióra, csak ti kelletek és a kreativitásotok. Ha csináltok valamit, azt valaki más biztosan szeretni fogja.