Amikor a számítástechnika ismerete kiváltság volt, a SZÜV pedig a bástyája - 50 éve nyitották meg a SZÜV szombathelyi számítóközpontját

A Központi Statisztikai Hivatal gépi adatfeldolgozó osztályából lett országos vállalat szinte minden megyében létrehozta számítóközpontjait, a szombathelyi hatodikként alakult meg az országban 1972-ben. Az első fél év a tanulás időszaka volt, hiszen addig a megyében keresve sem lehetett találni számítástechnikához értő szakembereket. Miközben 1972-ben 55-en dolgoztak a szombathelyi számítóközpontban, 1987-re ez a szám 130-ra bővült. Ezek után nem is volt csoda, hogy 35 évvel ezelőtt már nehezen fértek el a Hunyadi úton található épületben.

Adatfeldolgozás, majd közüzemű szolgáltatások

A SZÜV eredetileg adatfeldolgozásra volt hivatott, de csakhamar kiderült, hogy ennél sokkal többre volt igény. Miután kiépült a SZÜV országos hálózata, a vállalat óriási erőforrásra és kapacitásra tett szert. A nyolcvanas évek közepén a SZÜV számítógépes hálózata már hozzátartozott az általános infrastruktúrához, munkáját már közüzemű szolgáltatásnak lehetett tekinteni. Kezdetben a kötegelt feldolgozás volt a feladatuk. A megrendelő beszállította a számítóközpontba a különféle bizonylatokat, s ezekről az adatokat számítógépre vitték. 1987-ben már az volt a kézenfekvő megoldás, ha az adatrögzítést a megrendelő a saját személyi számítógépén végezte el, s csupán az adatok nyilvántartása, rendszerezése volt a számítóközpont feladata, miután közvetlen gépi összeköttetésben volt a megrendelővel. A Vas Megyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalat például ily módon napi, már-már folyamatos kapcsolatban volt a számítóközponttal. Innen már csak egy lépés hiányzott ahhoz, hogy ebbe a rendszerbe bekapcsolódjon, mondjuk, a Húsipar és a Tejipar. Ugyan a hálózati technika még nem volt adott, de már megfogalmazódott az az igény, miszerint a húst vagy tejet szállító vállalatok közvetlenül számítógépen bonyolítsák le egymás között a számlázással összefüggő tennivalókat.

Igény a számítógépes hálózat bővítésére

A hálózat kiépítetlensége, az internet hiánya még olyan példákat is eredményeztek, amelyek mai szemmel megdöbbentőnek tűnnek. A nyolcvanas évek közepétől óriási lehetőségeket kínált a technika a közigazgatás számára, hiszen a legnagyobb adathalmaz-tulajdonosok a tanácsok, illetve a tanácsi szervek voltak.

Nyitás a kereskedelmi tevékenységek felé

Ugyan a gazdálkodó egységek sorra kezdték kiépíteni a saját számítógépes hálózatukat, a SZÜV fontos szerepe mégis megmaradt az évek során. Ugyanis egészen más igényekkel jelentkeztek a megrendelők, mint a vállalat kezdeti éveiben. Egyre több helyen önálló számítóközpontokat alakítottak ki, ezért a SZÜV, így vagy úgy, mindenképpen bekapcsolódott a rendszerbe. A vállalat kereskedelmi tevékenységet folytatott, azaz gépeket és szellemi termékeket adott el, szervezett és programozott, vállalta a megrendelők gépeinek szervizét, hogy csak néhány szolgáltatásukat említsük.

A Dunántúlon elsőként nyitotta meg ügyfélszolgálati irodáját, a Computer-M-et 1986-ben a szombathelyi számítóközpont. Ezzel nemcsak a vállalatok, szövetkezetek és intézmények felé lett nyitottabb a korábban megközelíthetetlen üvegkalitkához hasonlító számítóközpont, hanem a magánszemélyek igényeihez is alkalmazkodott.

35 évvel ezelőtt adták át sömjénmihályfai oktatóközpontot

Így vált kiváltságból ésszerű követelménnyé a számítástechnika ismerete és alkalmazása. A SZÜV ebben úttörő feladatot vállalt és teljesített. Ráadásul a népszerűsítésben is élharcossá vált, hiszen a vállalat a szakemberképzésre is sok energiát és pénzt fordított. A SZÜV oktatóközpontját 35 évvel ezelőtt, 1987 őszén Sömjénmihályfán, az egykori Berzsenyi-kastélyban nyitották meg. A SZÜV a maga eszközeivel egyre inkább arra törekedett, hogy a számítástechnika a hétköznapi ember számára se legyen kiismerhetetlen, elérhetetlen tudomány.