Tiltás helyett élhető szabályok kellenek – Hogyan lehet az online-offline térben egyensúlyt teremteni a nyári szünetben?

A digitális világot járta körbe a Ficsak gyermekvédelmi kampányának első állomása. A szakértő, Hal Melinda klinikai szakpszichológus, közgazdász, a Magyar Pszichiátriai Társaság tagja hasznos gyakorlati tippekkel látta el a hallgatóságot, amelyek segítségével tudatos "digitális házirendet" tudnak kialakítani a családok. 

Alternatívák és határok

Azzal kezdte: sok fiatal biztonságosan és felelősségteljesen használja a digitális eszközöket; mások nem érzik a veszélyt – összességében óriási fejlődésen mennek keresztül, rugalmas idegrendszerük révén tudnak alkalmazkodni, felelősségteljesen viselkedni és dönteni. Elmondta még, hogy a szülők feladata megmutatni nekik az alternatívákat és felállítani a határokat, amíg önállóan nem tudnak mérlegelni és dönteni a számukra legkedvezőbb módon. A vakáció ilyen szempontból nehéz időszak. A technológiai világot nem kell kizárni a serdülők életéből, vágyálom helyett jobb azonban reális képet vázolni.

Időt és energiát vesz el a valós ismeretségektől

A túlzott online fogyasztás hátrányait ecsetelte: időt és energiát vesz el a kapcsolatépítéstől, a valós ismeretségektől, barátságoktól minden korosztályban. Az emojik használata új nyelvezetet eredményez, a gyerekek pedig egyre nehezebben értik az anyanyelvüket, nő a generációk közötti szakadék, miközben éppen a generációkon átívelő összefogásra lenne szükség. Gyermekkori mentális problémák léphetnek fel, mint a digitális autizmus: elsivárosodik a gyermekek érzelmi világa.

Heti egy családi kör

Az online fogyasztásban mennyiségi és minőségi korlátozás, szűrőfunkciók beépítése kell, mondta.(Inkább tevékenységekre szűrjünk, ne időtartamra, de időben a 2-4 óra között jó maradni), amit nem egyedül találnak ki a szülők, hanem együtt a gyerekekkel. És az, hogy az érzelmeket sok minden más elé helyezzük: például heti egy családi kör beépítésével: az asztal körül lehet beszélgetni, búslakodni, örülni, sőt, egymást csak úgy nézni is. Akár szerződést köthetünk az időpontra és a helyszínre, amikor senki sem tervezhet mást. Esetleg ajánljuk fel találkozásra a barátokkal a házat, a lakást – adjunk kulturált teret a találkozásnak. És lépjünk szülőként két lépést hátra, de közben kommunikáljuk az érzelmeket. Ha nem agresszíven, ingerülten reagálunk, már nyert ügyünk lehet. Magyarázzuk meg a tinédzsernek, hogy a csordaszellem nem feltétlenül jó. (Van, aki 10 féle applikációt használ egymással párhuzamosan. Ezt kellene megszüntetni úgy, hogy elmagyarázzuk: miért fontos, hogy kialudja magát, mi jelenti a valós teljesítményt. Az nem, ha valaki naponta több képszerkesztővel megszerkesztett videót posztol. Magyarázzuk meg, hogy érték, ha valakinek van legalább egy-két igazi barátja, akikre lehet számítani.)

Valós élmény egy séta, egy kirándulás

Nincs minden családra érvényes kézikönyv, ezt is tisztázta Hal Melinda. Azt viszont általánosan javasolta a szülőknek, hogy a saját élő közösségükben, életterükben kínáljanak élményeket: valós élmény egy séta, egy kirándulás, ha kreatívan játszanak a gyermekkel: kisebb gyerekeknél például figyeljék meg együtt az épületeket, adjanak nekik mesebeli nevet, házszámot. A másik oldalon persze az online világ folyamatos ingerlést jelent a gyerekek számára, amit nehéz mással, például egy biciklitúrával kiváltani. De semmi sincs veszve: ha a szülő ráeszmél, hogy eddig nem töltött elég minőségi időt a gyerekeivel, lehet változtatni. Jó, ha a szülő is képes a hibáját belátni, és igazat adni a serdülőnek bizonyos dolgokban, ha ki tudja mondani: bocsánat, ha van türelme, ha tud időt kérni, hogy átgondolja a dolgokat – mindezt a végeláthatatlan viták és a saját akaratuk érvényesítése helyett. (Például abban, hogy mikor legyen a gyermeknek telefonja – elképzelhető ugyanis, hogy van olyan okoseszköz, amit a gyermek már 10-11 évesen tud használni, a szülő pedig rá tud telepíteni biztonsági alkalmazást, ami jelzi, ha valami baj történik például egy chatelés alkalmából.) 

A gyerekeket megküzdésre kell tanítani – erről is beszélt –: ne csak a youtube-on nézzék meg, hogy milyen fára mászni és leesni a fáról. Érettebb személyiséggel távoznak ugyanis egy gödör után.

Vakáció van: a fiatalok barangolnak, barátkoznak a neten. Próbáljunk minden erővel arra törekedni, hogy olyan programokban vegyenek részt, amik megmozgatják őket. Ha valakinek sikerül elérnie, hogy a serdülő gyermeke mindössze kettő órát tölt a képernyő előtt, az már megveregetheti a vállát, mondta. Ha ez a helyzet, inkább azon képességeit fejlesszék a gyermeküknek, amelyek a sikeres élet kulcsát jelentik, az érzelmekkel való munkát, az érzelmi intelligenciát.