Szülés a mentőautóban: pont egy éve történt, háláját fejezi ki a balogunyomi anyuka a mentőknek

– Nem tudom, milyen gyakori, hogy a vajúdás olyan gyorsan zajlik, hogy a mentőknek kell a szülést levezetni, de már akkor megfogalmazódott bennem, hogy Mia első születésnapján valamilyen formában eljuttatom a köszönetemet feléjük – mondja Barbara, és belekezd a történetükbe. 

– Már betöltöttem a várandósság 40. hetét, amikor 2022. augusztus 11-én, csütörtökön elmentem orvoshoz, aki azt mondta, hogy még semmi jele a szülésnek. Két nap múlva, 12-én, pénteken reggel fél 6-kor ébredtem. Éreztem, hogy kicsit fáj a hasam, de nyugodtan visszafeküdtem. A következő fél órában már erősebb, de még nem ismétlődő fájdalom jelentkezett: édesanyámat hívtam telefonon, akivel előzetesen megbeszéltem, hogy átjön vigyázni Mia két és fél éves nővérére, Majára, amíg mi a párommal bemegyünk a kórházba. Onnantól felpörögtek az események. Lezuhanyoztam, felöltöztem, és percek alatt már a tolófájások jelentkeztek. Megsürgettem édesanyámat, a kedvesem 7 óra 8 perckor mentőt hívott, ami nagyon hamar kiért, azzal indultunk a kórházba. 

- Két férfi – egy sofőr és az ápoló – és egy mentőtiszt hölgy vigyázott rám az autóban. A mentőtiszt kedvességére tisztán emlékszem. Természetesen kezelte a helyzetet. Nem éreztem, hogy a terhére lennék, sem azt, hogy aggódna. Biztatott, hogy nyugodtan szorítsam a kezét, ha fájdalmat érzek. Bár próbáltam, egy idő után nem tudtam visszatartani a történéseket. Akkor sem utasított rendre, nem próbált meggyőzni, nem kérdőjelezte meg az érzéseimet. Dolgozott bennem nagyon az adrenalin. Az emlékeim szerint félreállt a sofőr, és rakétasebességgel megszületett a kislányom fél 8 előtt. Onnantól csak azt kérdezgettem: ugye felsírt? Rátették a mellkasomra, bebugyoláltak bennünket, nehogy megfázzunk. Az időérzékelésem cserbenhagyott, de tudom, hogy a kórházban felvittek a szülészetre, utána minden rendben történt. 

Barbara első szülése is viszonylag gyorsan zajlott: akkor a 41. héten, hétfőn reggel 8-ra ment a kórházba, és délre megszületett Maja. Azt mondja, a tudatalattijában talán benne volt, és sokszor viccelődött is azzal, hogy ha a következő gyermeküknél is hasonló lesz a helyzet, akár a mentőben is megszülhet. 

– Boldog vagyok, hogy a mentőtiszt kezei közé született a gyermekem. Talán olvassa majd ezeket a sorokat. Szeretném, ha tudná, hogy nagyon hálás vagyok, és nemcsak Mia egyéves születésnapján, hanem azóta minden egyes napon. 

Az egyéves kislányról megtudjuk még, hogy ugyanolyan a természete, mint ahogy megszületett. Egy percet sem vár: ha éhes, akkor azonnal enni akar. Jó kedélyű, kedves, de a türelmetlensége végigkíséri a mindennapokat. Barbara pedig – ahogy a kórházban valaki tréfálkozott –, ha lenne harmadik babájuk, már a szülés gondolatánál elindulna a kórházba. 

A témával kapcsolatban Köcse Tamás vezető mentőtisztet arról kérdeztük: milyen feladatot ad a mentők számára egy megindult szülés? E kapcsán mik az általános tapasztalataik? Amint megtudtuk, a mentők a szülés kapcsán igyekeznek mind a születendő gyermek, mind az anya számára a legbiztonságosabb megoldást választani. Ez lehet a helyszíni szülésvezetés és újszülöttellátás, de ha látszik idő a megszületésig, akkor a mielőbbi kórházba szállítás. Számukra természetes, hogy a szülő nővel és az újszülöttel is a szakma szabályai szerint járnak el. 

– A szülő nő élete legemlékezetesebb pillanatait élheti át, a kisbaba számára pedig sorsfordulás, amikor a meleg, védelmező anyaméhből kikerül a hideg, fényes, hangos világba, és nem hallja az anya szívhangját. Ha segíthetünk, az számunkra is örömteli – mondta Köcse Tamás. Szakértelem és emberség – a munkájukkal kapcsolatban ezt a két szót hangsúlyozta.