Jó reggelt, Vas vármegye!

A vékony, de erős Pék Mária mindig halat ránt, túrós csuszát készít, amikor valami fontos történik – ez a sorminta végigvonul a Rozsdatemetőn, Fejes Endre balladáján, amely kevés, de feketelyuk-szerűen sűrű szóval rögzíti Hábetlerék, vagyis a magyar 20. század ötven évét, az I. világháborútól a 60-as évek elejéig. Beszippant a sűrű, sötét nyomozás. Néhány éve Tasnádi István színházi adaptációként továbbírta – megtoldotta még ötven évvel – a családtörténetet; talán a mottó, Pascal nádszálhasonlata nyomán: „Az ember csak egy nádszál, a természet legtörékenyebbje, hanem egy gondolkozó nádszál. (…) Így minden méltóságunk a gondolatban rejlik. Ezáltal kell feltámadnunk, és nem térben és időben.” Fejes E