Nagycenken temették el Széchenyi Istvánt, a „legnagyobb magyart”

Az udvar nem örült a dolognak, de a megemlékezések betiltását sem látta jó megoldásnak. Azok, akik a véleményüket folytonosan az udvarhoz igazították, zavarba jöttek. Rövidesen kőből készült emlékművek állítása is szóba jött, de ez akkor – politikai okokból – még kockázatosnak látszott. Ennek ellenére az első mégis hamar elkészült, Pusztacsaládon állították. A falu határában lévő birtokot a Széchenyi család 1858-ban vásárolta meg Festetich Taszilótól. 1860 májusában Széchenyi István fiai, Béla és Ödön Szent István királyt ábrázoló fogadalmi szobor állítását határozták el. 

Az előkészületeket nem verték nagydobra, de nem is tartották titokban. A költségek egy részét közadakozásból fedezték. Mindenki számára nyilvánvaló volt, hogy Széchenyi Istvánnak kívánnak „örök emlékszobrot” állítani, ez szerepelt a gyűjtőívek felhívásában is. Több mint két tucat településről ajánlottak fel kisebb összegeket, így a Vas megyei Répcelakról és Ostffyasszonyfáról is. A mű elkészítésével Höller György soproni szobrászt bízták meg. 

Az avatásra 1860. augusztus 20-án került sor. Többen úgy vélik, Szent István arcvonásai Széchenyiére hasonlítanak. Budán a Sváb-hegyen már 1860-ban emlékkövet akartak állítani. A mű el is készült, de felállítását Benedek Lajos táborszernagy, az ország katonai és polgári kormányzója megtiltotta. (A Sváb-hegyet, bár nem hivatalosan, de már 1860-ban Széchenyi-hegyre keresztelték át.) Az emlékállítással egy évet várni kellett. 1861-ben Érkövy Adolf megbízásából faragott „kőülőkét” helyezték el a hegy legmagasabb pontján. Ez az „ülőke” később Széchenyi-emlékpadként vált ismertté. 

Érkövy (eredeti nevén: Ploetz) a Strasbourghoz közeli Ehrsteinből származott. (A település ma Franciaországhoz tartozik.) Kisgyermekként került Magyarországra, Keszthelyen nőtt fel. Egy kevés köze Vas vármegyéhez is volt, a gimnázium 8. osztályát Szombathelyen végezte. Versei és elbeszélései is fennmaradtak, de a lapszerkesztői és gazdasági szakírói tevékenysége sokkal jelentősebb. A Széchenyinek állított köztéri emlékművek időrendi sorrendjében van egy kis bizonytalanság, de az ország mai területén valószínűleg a kőszegi a harmadik. A klasszicista stílusban készült obeliszk a Dózsa utca végénél, a Gyöngyös és a malomcsatorna közötti ligetben ma is áll. 

Felirata: „Széchenyi István emlékére 1864. évben létesítették Kőszeg város polgárai ezt az emlékművet.” 1860-ban a gyászünnepélyekről szóló sajtóhírek között a város neve is felbukkan. A pontos körülmények ma már nehezen rekonstruálhatók. A Vasárnapi Újság előbb arról írt, hogy a polgármester tévedésből betiltotta a gyászünnepséget, de a rendelkezését visszavonta. Később pedig arról jelent meg közlemény, hogy a betiltásról szóló hír koholmány. Akárhogy is történt, az emlékmű azt jelzi, hogy a kőszegiek tisztelték Széchenyit. 

Van, aki úgy tudja, az oszlop körüli fákat is az ő emlékére ültették. Ha az első megemlékezésekről szólunk, akkor meg kell említenünk az 1865-ben készült tiszadobi emlékművet is. Az oszlop a Tisza szabályozást elindító Széchenyinek állították. Széchenyi István 1808- ban a szombathelyi Bölcseleti Líceumban tett filozófia képesítővizsgát – ma úgy mondanánk, ott érettségizett. Az épület falán 1934-ben helyeztek el emléktáblát, amelyet a „Szombathelyi Hét” elnevezésű kulturális rendezvénysorozat keretében adtak át. Az eseményt a Vasmegyei Múzeumbarátok Egyesülete szervezte. Az emlékbeszédet Székely László apátplébános, költő mondta.