A díszórák után a porcelánok jönnek - Balló László író, költő a jelöltek között

Balló László kamaszként kezdett verseket írni, a barátai bíztatták, hogy vigye őket a Mozgó Világhoz, ahol a 80-as években meg is jelentek költeményei. Felkapták a fővárosi lapok, az Ifjúsági Magazin és a Magyar Ifjúság, amely egész oldalas cikket is közölt róla. Első verseskötetei Budapesten jelentek meg, jó kritikákkal, majd a későbbiekben két további versválogatás, szülővárosában pedig két másik lírai kötet; régies hangvételű szerelmes versei unikálisak. A Keringő álom című négyszáz oldalas kötet az eddigi – fél évszázados – költői munkásságát mutatja be. Ezek mellett az utóbbi években építészet-, bútor- és óratörténeti kutatásait látványos albumokban publikálta. 

Melchior Hefele osztrák építész születésének 300. évfordulójára jelent meg két különösen szép és értékes albuma: Melchior Hefele bútorművészete Szombathelyen, valamint Ezeregy nagy titok – Melchior Hefele elfeledett architektúrái címmel. Legutóbb megjelent két nagy sikerű kötetében Szombathely várostörténetét dolgozza fel házról házra és utcáról utcára olvasmányos stílusban (ez a két könyv a Neves házak, illetve a Neves utczák). – Nagyon szeretem Szombathelyt, a ma már elpusztult városrészek is bevésődtek az agyamba – fogalmaz Balló László, aki fontosnak látja, hogy felidézze az eltűnt építészeti értékeket, amik sokak gyermekkorában még meghatározók voltak. 

Az iparművészet területén alkotott díszórás könyvnek november 24-én jelenik meg az ikerkötete, amely a vasi és szombathelyi köz- és magángyűjteményekben lévő értékes porcelánokat veszi számba. Balló László megyei irodalmi nívódíjat kapott 1987- ben, majd Szombathely városától a Kiemelkedő Kulturális Munkáért Díj első fokozatát 2020-ban, a magyar kultúra napja alkalmából.