A savanyúságkészítésben is fontos a hagyományőrzés - Krajczárék rábapatyi birtokán jártunk - fotók

Krajczár József és felesége, Éva közel három évtizede foglalkozik zöldségtermesztéssel. Egy időben a káposztára specializálódtak, amelyet savanyításra vásárolt meg tőlük egy körmendi vállalkozó. Onnan kapták az ötletet, hogy maguk is belevágjak a savanyúságkészítésbe: 2011 óta dolgozzák fel a saját maguk által megtermelt zöldségeket. Nemcsak savanyúság készül náluk, hanem például lecsó, paradicsomlé és paradicsomszósz is. 

Krajczárék családi gazdaságot visznek, a tökmagolajjal a közelmúltban bővült a paletta, azzal a fiuk foglalkozik. A tökmagot Csákánydoroszlóban bérpréseltetik. Krajczárék a zöldségeket a házukkal szembeni háztájiban termelik, a kukoricával együtt nagyjából két hektáron. A termelés minden mozzanatát saját maguk végzik. Mint mondják, sok munkával jár, míg a palántától eljutnak a kész savanyúságig. 

– Igyekszünk a legjobb vetőmagokat beszerezni, ez garantálja a zöldségek minőségét – mondta Krajczár Józsefné Éva, aki azt is hozzátette: a család megélhetését biztosítja a munka, ezért nem kísérletezhetnek, csakis arra esküsznek, ami ez idáig is bevált. Fontos számukra a hagyományos savanyúságok készítése, ezért nem véletlen, hogy termékeik sokaknál idézik vissza a szülők, nagyszülők, dédszülők idejében megszokott ízeket. 

Könnyebbséget jelent, hogy a családfő, Krajczár József nyugdíjas. Naphosszat dolgozik a földeken feleségével együtt, a zöldségek feldolgozásban is szerepet vállal. Mint mondta, ebben az évben az egyszerre lehullott sok eső okozott gondot a gazdaságban. Ezt a paradicsom sínylette meg a legjobban, gyakorlatilag a teljes, többmázsányi termést elvitte egy az egyben. Az őzek is okoztak kárt, nem is keveset, a paprika 80 százalékának a tetejét lelegelték a vadak, a növényeknek újra kellett hajtaniuk. A káposzta idén jól sikerült, 4–5 ezer palántát ültettek el, mellé nagyjából 1200-1300 karfiolpalánta fért. Utóbbival az a gond, hogy két hét alatt „leszalad”, vagyis igen hamar be kell takarítani. Egy részét azonnal eladják „fejben”, másik részét savanyúságnak rakják el. 

– A következő év úgy kezdődik majd, hogy bekerítjük a területet a vadak miatt. A szomszédos szójatábla egyik vége nincs meg, csapatostul jártak, járnak be oda az őzek, és ahogy látszik is, nagyon szeretik. Sokat dolgozunk a növényekkel, kétkezi munkánk van benne, nem engedhetjük meg, hogy a vadak eledele legyen a termény – mondta zárszóként Krajczár József, aki a műhelylátogatás végén a feleségével együtt kóstolóra invitálta az csoportot.