Velünk élő Cseh Tamás – Bemutatták Fodor Sándor könyvét

„Ott voltunk a Margón! Prie ger Zsolt, Baán Izsák atya, Víg Misi és Cseh Tamás” – írta a beszélgetős- dalos könyvbemutató szereplőiről készült fotók alá közösségi oldalán Fodor Sándor, aki egykori lapszerkesztőként pontosan tudja, hogy a fotón szereplő embereknek és a képaláírásban felsorolt neveknek „darabra” stimmelniük kell. Akkor most miért nem? Talán mert Cseh Tamás is ott volt a Városmajori Szabadtéri Színpadon azon a júniusi délutánon. Ahogy a szerző írja a könyvben: „Nekem nem halt meg. Az nem lehet Tamás”, vagy ahogy egy interjúban fogalmazott: „Azt merem mondani, hogy Cseh Tamás él. Utazgat a különböző nyelvek, műfajok között, és utazgat a szívek között, még mindig hat az emberek érzelmeire, emlékezetére.”

Sokunknak van egy vagy akár több Cseh Tamás-emlékünk. Egy koncert, egy dal, egy szövegsor, egy akkord, egy parányi szoba az albérletben, ahol a vasalóállvány is alig fért el, és ahol vasalás közben mindig forgott a kazetta szalagja a magnóban, mert Antoine- nal és Désirével a vasalás is elviselhetőbb volt.

Fodor Sándor 1984-ben találkozott először Cseh Tamással, amikor koncertszervezőként Körmendre hívta. Ezt az első, rögtön háromnaposra sikeredett találkozást aztán újabbak követték, és úgy képzelem, a söröskorsók fölötti, cigarettafüstös beszélgetések különös szövetséggé, amolyan megfogalmazhatatlan, csendjeivel is sokat mondó férfibarátsággá érlelték a két alkotó ember kapcsolatát. Olyannyira, hogy amikor kilenc-tíz év múlva Fodor Sándor megkérdezte Cseh Tamástól, hogy mit szólna ahhoz, ha írna róla egy könyvet, ő hunyorítva azt felelte: írjál. A könyv 1994-ben megjelent, ma pedig már legfeljebb antikváriumokban bukkanhatunk egyegy példányra. Ezért is gondolta úgy Fodor Sándor, hogy a régi könyvre építkezve, a Cseh Tamás- jelenséget körüllengő szomorkás, melankolikus levegőt felfrissítve új interjúkkal bővíti a régi kötetet. A friss szelet Víg Mihály, Marozsán Erika, Csengey Balázs és Beck Zoli hozta az új kötetbe, utóbbi a könyv címével is megajándékozta a szerzőt, amikor a beszélgetés során azt mondta: „Az egészen világos, hogy a Cseh Tamás-i életmű jelentősen túlmutat a tényleges dalokon, előadásokon, elég, ha arra gondolsz, hogy az emberek nem azt mondják: énekelsz valami Cseh Tamás-dalt?, hanem csak annyit, hogy énekelsz Csehtamást?”

Az interjúk, visszaemlékezések keretét Cseh Tamás Bereményi Gézával való megismerkedése, a közös munka kezdete és az 1980-as évek végi, az Új dalokban testet öltő egymáshoz visszatalálás adja. Közötte pedig ott vannak a hatvanas, hetvenes, nyolcvanas évek történetei indián játékkal, majdnem disszidálással, Jancsó-film-forgatással, az élettel. Aztán amikor a 263 oldal elolvasása után vasaláshoz a YouTube-ról előcsalogatjuk Antoine-t és Désirét, már kétségünk sincs afelől, hogy Cseh Tamás tényleg él.

Kiemelt képünkön: Ott voltak a Margón. Víg Misi, Fodor Sándor, Baán Izsák atya, a beszélgetést vezető Prieger Zsolt – és Cseh Tamás