Jáki generációk nem láthatták, Kovács Gábor felújította Szent Mihály lovát - fotók

A VII. Jáki Művésztelep és Alkotótábor zárókiállításának különleges darabja Szent Mihály lova, amit Kovács Gábor helyi szobrászművész mintegy féléven át újított fel. Ják polgármestere, dr. Tóth Ernő büszkeséggel mutatta meg a temetőnél kiállított halottas szerkocsit V. Németh Zsolt államtitkárnak és Kevy Albertnek, a Vas Vármegyei Értéktár Bizottság elnökének szombaton.

- 1982-ig temettek ezzel a halottaskocsival Jákon, azóta kocsiszínben, zárva tartották. Jákiak generációi nem látták, hiszen nem vették elő soha – mondta el dr. Tóth Ernő, aki mosolyogva emlékezett rá: a kocsiszínen lévő félcentiméteres lyukacskákon át leselkedtek gyerekként, hogy megnézhessék. - Amit tudtunk, megmentettünk – folytatta a felújítás történetét a településvezető. - Például a drapéria új, mert a régi szétmállott, de a bojtokat visszavarrattuk rá. A kocsi tiszta fekete volt korábban, úgy gondoltam, tiszta fekete marad. Aztán amikor Kovács Gábor elkezdte lepucolni róla a festékrétegeket, kiderült, hogy az angyalok eredetileg 24 karátos aranylemezkékkel voltak bevonva – tudtuk meg dr. Tóth Ernőtől. Annyira szép díszes faragványok vannak rajta, hogy a polgármester a művész véleményét elfogadva egyetértett abban: az aranylemezkéket rajta hagyva, aranypor felhasználásával újítják fel az angyalokat. Céljuk az volt, hogy mindenszentekre elkészüljön a felújított Szent Mihály lova, így történt.

- Nagyon nagy gondossággal, odafigyeléssel több hónapig tartott, amig a többrétegű festéket eltávolítottam úgy, hogy az értékes kézi faragás ne sérüljön. Több helyen hiányzott a díszes faragás, azt is pótoltam. Azt nem tudjuk, mikor festették át, de azt meg lehetett különböztetni, melyik az első, második, harmadik réteg – osztotta meg a munkálatok tapasztalatait Kovács Gábor. - A kocsi „koronája” citromsárga volt, azt is bearanyoztuk. Legalább háromfajta aranyfestéket kipróbáltunk, így választottunk, s végül shellac-kal átkentem, így értem el az antikolt hatást – fűzte hozzá a szobrászművész. Dr. Tóth Ernő és Kovács Gábor is mindent dokumentált, fényképezett. Az önkormányzat újra is üvegeztette Szent Mihály lovát.

V. Németh Zsolt érdeklődésére szóba került az is: egyelőre nyomozzák a szerkocsi eredetét. Kovács Gábor elmondása szerint 1911-ben Bécsben készült a kocsi fémváza, tengelye, még azok neve is kiolvasható, akik azt készítették. A helyi idősek úgy emlékeznek: 1963-ban vagy 1964-ben Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata adományozta Jáknak, ám egyelőre ennek iratanyagára nem bukkantak rá. A település honlapján arról is lehet olvasni: a TSZ nyugodt vérmérsékletű lovakat vásárolt a halottas kocsihoz, ugyanis egy alkalommal a lovak megbokrosodtak és a kocsi megsérült. A házi ravataltól történő halottszállításra használták az egyedi szerkocsit. Egy helyi babonát is megosztottak most velünk: az egyik angyal szeme nyitva van, s állítólag, aki abba belenéz, ő lesz a kocsi következő „utasa”. Szent Mihály lovát mindenszentek után visszaviszik a kocsiszínbe, ám dr. Tóth Ernőnek még számos terve van a szakrális jelentőségű helytörténeti emléktárggyal.