Krisztus-keresés: kora reggeli áhitat húsvéthétfőn

A Krisztus-keresés szokását Szombathelyen tavaly húsvétkor vezette be illetve tanította Jáki Sándor Teodóz atya, aki az elmúlt év végén elhunyt, így most már az ő emlékére is tartják a feltámadásnak ezen ünnepi formáját. Teodóz atya többször is publikálta a Győrhöz közeli Kunszigeten még élő népi vallási gyakorlat menetét, a Krisztus-keresést, amit tavaly Szombathelyen is meghonosítottak. A szokás nem egyszerű megemlékezés, az imádságokkal arra indítják a bekapcsolódókat, hogy a megelőző három szent napot újra átéljék. A résztvevők nem csak a templomban imádkoztak, hanem Szent Márton szobránál is, még sötét volt, amikor a menet a Szent Márton temetőbe indult énekelve, kereszttel az élen, és a temetőkereszthez tartva. A hívek nem csak Jézusért imádkoztak, hanem a holtakért is. Mintha csak meg lett volna írva, épp azt a tizedet mondták, ami a feltámadásról szól, amikor megszólalt a hatórás harang, és akkor világosodott, mikor az áhitatnak vége volt.

A Krisztus- vagy Jézuskeresés szentírási alapja, hogy „Mária Magdolna, Mária, Jakab anyja és Szalóme illatszereket vásároltak, s elmentek, hogy (Jézust) bebalzsamozzák. A hét első napján kora reggel, napkeltekor kimentek a sírhoz", de üresen találták. Ezt volt hivatott újra és újra feleleveníteni a kétezer éves hagyomány, amely olyannyira népszokás, hogy a hívek egyedül végezték, nem papi irányítással. Vagyis a jelenség eredeti formájában archaikus népi imádságként is leírható, Erdélyi Zsuzsanna szavaival (Hegyet hágék, lőtőt lépék): „...a népi katolikum sok száz éves gyakorlata, a népi áhitat pap nélküli, kötetlen, önerejű megnyilatkozása". A kunszigetiek népi ájtatosságának bemutatásakor Teodóz atya megjegyezte tanulmányában, hogy „a mostani plébánosuk ugyan velük megy, de eléggé nem dicsérhető módon nem vezeti, csak kíséri őket".  Szombathelyen a szokást úgy vezették be, hogy az élen az atya halad, tavaly előénekléssel Teodóz atya vezette a menetet, idén Schermann János plébános, és a menettel tartott Máté Szabolcs kántor, hogy az énekszó biztos hangokon megszólaló, erőteljes zengést kapjon.