Önérvényesítés, meggyőzés, prezentáció a munka világában

Legyen diplomájuk, hogy elkerüljék a munkanélküliséget, tűrhető jövedelmük, emellett kötetlen, szabad életmódjuk, megbecsülje őket a környezetük és a társadalom, egyszer majd vezető pozíciót tölthessenek be, és akár külföldön is dolgozhassanak. Az állás, amit vállalnak, legyen biztos, jó bérrel, előrejutási lehetőséggel, a hivatásuk mellett tudjanak foglalkozni hobbijaikkal, és tudjanak azonosulni a cég profiljával – csak néhány a leendő diplomás munkavállalók elvárásai közül. De tovább is mehetünk: a Z generáció (2000 és 2010 között születettek) a cégekre brandként tekint: tagjai számára fontos az igényes munkakörnyezet, az elegáns design, a céglogó – erről tanúskodik legalábbis a pályakezdők szempontjait vizsgáló felmérés. De hogyan érkeznek meg a fiatalok a munka világába? Vajon minden szempontból „készen”? És mi a helyzet a tíz, húsz, harminc éve aktív dolgozókkal? Kell-e, és ha igen, mely készségeiket fejleszteni? Pőcze Gertrúd coach-ot kérdeztük.

Jelenleg a munkaerőpiacon a legaktívabb az X generáció (1960 és 1985 között születettek) és az Y nemzedék (1985-1999), amelynek legfiatalabb tagjai is kikerülnek az oktatásból, és kezd bekapcsolódni a Z: az első tagjai tavaly lettek nagykorúak.

– A digitális bevándorlók, az X nemzedék felnőtt kora előtt még nem létezett globális szintű kommunikáció és a mindennapokban elérhető informatika sem. Ezeket el kell(ett) sajátítaniuk. Főleg a nagyobb cégek hangsúlyt helyeznek készségeik fejlesztésére is. Néhány példa, amit a közoktatásból nem hoztak magukkal, de vállalati szempontból elengedhetetlenek: asszertív (kellő határozottságú, önérvényesítő) kommunikáció, meggyőző prezentáció, érvelés, konfliktuskezelés, prob­lémamegoldás, együttműködés. Még mindig kevés helyen jellemző, de egyre többször coach-ok is dolgoznak az alkalmazottak személyiségfejlesztésén, hódít a mindfulness (jelentudatosság).

Az X nemzedékre és érdekes módon az azt követőkre is sokszor jellemző: nehéz bevonni őket a vállalati képzéseken, mert abba nőttek bele az iskolában, hogy ők „csak” befogadók, nem aktív közreműködők. Jól tudnak egyszerre több dologgal foglalkozni (multitasking), de az előbb említett területeken fejlődniük kell.