Brit sajtóbotrány - avagy meginog-e a Murdoch-birodalom politikai befolyása

A héten kipattant súlyos botrány középpontjában a News of the World, Rupert Murdoch médiamágnás globális sajtóbirodalmának vezető konzervatív nagy-britanniai vasárnapi bulvárlapja áll, amelyről kiderült, hogy újságírói - exkluzív értesülésekre vadászva - feltörték és folyamatosan lehallgatták egy elrabolt és meggyilkolt kislány mobiltelefonjának üzenetrögzítőjét. A 13 esztendős Milly Dowler öt évvel ezelőtti elrablása és brutális meggyilkolása annak idején hatalmas társadalmi felzúdulást keltett Nagy-Britanniában. Milly holttestét fél évvel a kislány elrablása után találták meg; a gyilkost nemrég ítélték életfogytiglani börtönre.
   
A News of the World az eddigi adatok szerint a gyermek eltűnését követő napokban nyomozta ki illegális módszerekkel Milly mobiltelefonjának kódját, és lehallgatta az aggódó szülők és barátok hívásait.
   
Ahogy az lenni szokott, a botrány a kipattanás óta is egyre nagyobbra duzzad; a lapot most már azzal is vádolják, hogy a 2005. július 7-ei, 52 emberéletet kioltó londoni terrormerényletben meghaltak szeretteinek, két, 2002-ben meggyilkolt kislány szüleinek, valamint az iraki és afganisztáni frontokon elesett brit katonák hozzátartozóinak mobiljait is feltörte és lehallgatta.
   
A News of the World és hétköznapi testvérlapja, a The Sun eddig sem feltétlenül törvényes információszerzési módszereiről volt közismert - korábbi telefonlehallgatási ügyek miatt újságíróik, illetve az általuk felbérelt magándetektívek már a börtönöket is megjárták -, ám a most kiderült esetek a jelek szerint túllépték az egyébként igen edzett brit olvasóközönség, valamint az üzleti élet és a politika tűréshatárát is.
   
A legnagyobb hirdetők - köztük a Ford autógyár, a Sainsbury's szupermarket-hálózat és az Npower országos lakossági energiaszolgáltató - sorra mondják vissza a News of the Worlddel kötött milliós hirdetési megállapodásaikat, a brit parlament pedig - egészen szokatlan módon - rendkívüli vitanapot szentelt az ügynek. Az igen indulatos vitában David Cameron konzervatív párti brit kormányfő "abszolút gusztustalannak" nevezte a lap eljárását - és e kijelentése akár korszakhatárnak is bizonyulhat általában a brit politika és a sajtó, és különösen a politika és a Murdoch-sajtóbirodalom viszonyában.
   
Nagy-Britanniában sokaknak egyértelmű meggyőződése, hogy Rupert Murdoch brit sajtó- és médiakonglomerátuma, amelybe jelenleg a  News of the World, a The Sun, a The Times és a The Sunday Times című lapok, valamint a Sky médiacsoport egy része tartozik, alapvető befolyással bír a brit belpolitikára, sőt arra is, hogy Nagy-Britanniát milyen színezetű kormány vezesse.
   
A The Sun - a világ legnagyobb, napi 11 millió olvasóhoz eljutó bulvárlapja - például minden egyes parlamenti választás előtt "hivatalosan" közli, hogy melyik pártot támogatja, és e politikai állásfoglalásait egyetlen politikus nem veszi félvállról Nagy-Britanniában.
   
Általános az a közvélekedés, hogy 1992-ben a lap egymaga nyerte meg a parlamenti választást John Major minden felmérés szerint vesztésre álló konzervatív kormányának, amikor a voksolás napján első oldalán közölte Neil Kinnocknak, az ellenzéki Munkáspárt akkori vezérének és miniszterelnök-jelöltjének képét, és kérte a brit népet: ha Kinnock győzne, az utolsó kivándorló oltsa le a lámpát.
   
A The Sun a következő alkalommal, 1997-ben hasonlóan teátrális tálalásban közölte, hogy megunta a torykat, és Tony Blair munkáspárti kormányfőjelöltet támogatja.
   
Blair a választások másnapján a brit politikatörténet addigi legnagyobb alsóházi többségével a háta mögött vehette át a kormányalakítási megbízást II. Erzsébet királynőtől a Buckingham-palotában, és jelentős fölénnyel győzött a következő két választáson is, szintén a The Sun támasztotta politikai hátszéllel.
   
A lap a tavalyi választások előtt újból irányt váltott, közölve, hogy megvonta támogatását az akkor már 13 éve kormányzó Munkáspárttól - és Nagy-Britanniának jelenleg konzervatív miniszterelnöke van David Cameron személyében. Igaz, Cameron nem tudott abszolút többséget elérni, és kénytelen volt a Liberális Demokratákkal koalíciót kötni, de így is a tory frakció a legnagyobb a londoni alsóházban.
   
A brit választások kimenetelét valójában természetesen nem kizárólag a Murdoch-lapok politikai rokon- vagy ellenszenve határozza meg. A Konzervatív Párt 1997-re már olyan mértékben szétesett és elkopott a kormányzás 18 éve után, hogy Blair minden bizonnyal a The Sun támogatása nélkül is győzött volna, utódja, Gordon Brown pedig a tavaly májusi választásokra már olyan népszerűtlenné vált, hogy jó eséllyel a lap támogatásával sem maradhatott volna a Downing Street-i miniszterelnöki rezidencia lakója.
   
Mégis, Rupert Murdoch sajtómágnás a brit politika és a sajtó viszonyának kultikus figurájává vált, akitől sokan egyenesen a brit demokráciát féltik, és akitől sokak szerint a brit politikusok egyenesen rettegnek.
   
Amíg Murdoch hírhedten kíméletlen bulvárlapjainak újságírói a "celebek" - vagy akár a királyi család - szennyesében turkáltak könyékig, azt a politika elviselte, az olvasók pedig kifejezetten élvezték.
   
Az azonban, hogy brutálisan meggyilkolt kisgyerekek, valamint fronton elesett katonák szülei és terrormerényletek áldozatainak szerettei is a célkeresztbe kerültek, jó eséllyel nagyon sokba fog kerülni Rupert Murdochnak és birodalmának, üzleti és politikai értelemben egyaránt.

Kertész Róbert