Mi a tiszta hang?

- Dél-Pest megyéből, Táborfalváról származunk, családi indíttatású volt a zenebona, belenőttünk a hangszerkészítésbe, hangszeres játékba, mert az édesapánk otthon is muzsikált, hegedűn, citerán és szájharmonikán játszott - mondta Birinyi József népzenekutató a kiállítás megnyitóján, ahol egy asztalnyi hangszert meg is szólaltatott. Róla magáról megtudtuk: 1985-95 között a Néprajzi Múzeum népzenei osztályát vezette, hangszeres szólista, hangszerkészítő, a népművészet ifjú mestere, legalább húsz történeti és népi hangszeren játszik, a vonósok és a cimbalom kivételével mindenen. Még édesapjával együtt kezdte gyűjteni a hangszereket, a 80-as évektől pedig bátyja, ifj. Birinyi András is csatlakozott. Az övék Közép-Európa legnagyobb, legteljesebb és szakmailag dokumentált gyűjteménye: nyolcszázötven darabból áll. Mottójuk: a tiszta hang - amiről Birinyi József azt mondja, elsősorban a hangszerkészítő tevékenységükre vonatkozik, de a zenéhez is lehet igazítani. Méghozzá olyanképpen, hogy nem mindig az tiszta, ami a klasszikus zenében megszokott. Például Vas megyében az úgynevezett dunántúli pentaton volt ismert, mint ízlés- és hangzásvilág. Vagyis: a Hej, Dunáról fúj a szél... kezdetű dalt itt úgy énekelték, amire egy európai klasszikus zenész azt mondaná, hamis, aki igazán ért hozzá, azt mondaná, jaj, de érdekes. Aki pedig tudja, miről van szó, azt mondja: ázsiai sajátosság.

A tárlatot vándorkiállításként utaztatják a Kárpát-medencében és a világban, Sevillától Moszkváig, illetve a legtávolabbi hely Korea volt. Nehéz a hangszerek csomagolása, szállítása, előfordul, hogy megsérül egy-egy, restaurálni kell.

- Apám lakodalmas zenész volt, de háznál is muzsikáltak, kedvükre mulattak. Ez a hagyomány éltető ereje, a tapasztalat, hogy ezt láttuk, erőszakolni nem lehet a hagyományápolást. De az az erő is működik, hogy akkor szeretnénk megismerni nagyapáink szokásait, amikor már kellően eltávolodtunk tőle - mesélte Birinyi József.

A 18. században a pórnép dalait gyűjtötték, a trágár, nyomdafestéket nem tűrő szavakat átírták polgárira. A dokumentálás igényének megjelenése után a hangrögzítő eszköz, a fonográf is megjelent. Egy barikáról szóló gyermekdal volt az első, amit Amerikában rögzítettek. Magyarországon Vikár Béla rögzített először egy népdalt 1895. december 5-én a Csincse tanyán. Azért kezdte ilyen módon gyűjteni a dalokat, mert egy - a finnek Kalevalájához hasonlatos - őseposzt akart összegyúrni a népi tudásból. A kiállításon is látható egy Edison-féle fonográf; Vikár az övét egy Amerikába kivándorolt ügyvéd barátjától kapta. Bartók és Kodály ezeket a felvételeket hallotta még diákként.

Birinyi József a sok hangszer között megszólaltatott például egy kutyabőrből készült dudát, ami németjuhász volt még, amikor ugatott. A népzenekutatónak is ilyen kutyája van, akinek nem nagyon tetszik ez a duda. Ha a gazda mérges, úgy szokott rászólni a kutyájára: Vigyázz, mert duda lesz belőled! Azt is megtudtuk, honnan ered a mondás: Két dudás egy csárdában nem fér meg. Nem azért, mert nem tudnának osztozni a bevételen, hanem azért, mert nem lehet két dudát összehangolni.

A hangszerbemutatón hallhattunk dünnyögő játékmódot, doromb-éneklést, láttunk tilinkót, hosszú furulát, okarinát, sámánsípot, pofagyalut és sok más érdekességet, amit a gyerekeknek jövő héten megint megmutatnak egy-egy foglalkozáson. Ott kiderül az is, hogyan lehet hangszert készíteni májkrémes dobozból.

A tárlat október 24-éig lesz látogatható; 18-19-20-án pedig - külön bejelentkezés szert - hangszeres bemutató foglalkozást is tart Birinyi József, aki ikerfurulyával a kezében elárulja a medvetáncoltatók titkát. A kiállításon pedig sok más régi hangszer között trombitahegedű is látható. Apánk otthon is muzsikált, ebbe nőttünk bele, ez a hagyomány éltető ereje