A szerelem sokszor könyörtelen - Korponay Zsófi telt házas sikere az Angyalföldi balladában

A Sikátor című film 1966 készült Törőcsik Marival és Koncz Gáborral. A darab (rendezte: Verebes István) egyes jelenetei szinte teljesen megegyeztek a filmbeliekkel, más részek viszont nem láthatók a filmben. Az első meglepetés: a teljes szereplőgárda felvonult az első jelenetben bemutatkozásként. Csak ezután bontakozott ki a történet.

Egy vidéki fiú (Vince) Pesten talál munkát, ezért albérletet vesz ki. Ugyanabban az épületben él egy elvált asszony (Gabi) ötéves kisfiával, a volt férje éppen börtönben van. Gabi sokat szenved az előítéletektől, és kerüli a férfiakat. A két fiatal azonban az első percben egymásba szeret. Vincét mindenki óvja az elvált asszonytól, mondván: nyilván férjhez akar menni. Vince is érzi, hogy kockázatos a kapcsolat (bármikor megjelenhet a volt férj, az asszonnyal együtt a gyereket is el kell fogadni), de mindezek ellenére szereti Gabit. Mindketten tartanak a kapcsolattól, de tehetetlenek, mert a szerelem könyörtelenül taszítja egymás felé a fiatalokat. Elcsattan az első csók, majd hamarosan együtt töltenek egy éjszakát az albérletben. Már a közös jövőt tervezgetik, amikor Gabi férje kiszabadul a börtönből. Ő is szereti az asszonyt, karácsonykor hármasban vannak a kisfiúval. De Gabi nem bír érzelmeivel, megkeresi Vincét az albérletben. Férje utána megy, magával viszi. Vincét másnap rendőrök keresik, tanúként hallgatják ki: gyilkosság történt, Gabit megölte féltékeny férje. Vince látni akarja a halott asszonyt, de az orvos nem engedi.

Korponay Zsófia és Zöld Csaba. A József Attila Színházban minden egyes alkalommal telt ház előtt játsszák az Angyalföldi balladát (Fotó: József Attila Színház)

Ennyi a történet echte angyalföldi környezetben: lepattant bérházzal, kocsmával, varrodával, gyárral, lakatosműhellyel. Boldogtalan főbérlővel, alkoholistákkal, kurvákkal, elégedetlenkedő melósokkal („a szocializmus lényege a proletárok önuralma” - mondogatják, amikor normát emel a gyár). Mindenki morog, csalódott, az egyetlen tiszta érzelem Vince és Gabi szerelme, de az ő jövőjük is reménytelen.

A darab az ötvenes évek végén játszódik, Angyalföld ma már másképp néz ki, de az emberi problémák semmit nem változtak: most is van válás, alkoholizmus, vannak szerencsét próbáló vidéki fiúk, boldogtalan főbérlők, kocsmák és van kizsákmányolás. És szerencsére van szerelem is, ami gyakran drámához vezet.

A zene Balázs Fecóé. Melodramatikus kompozíciókat hallunk, nagyrészt régi dalait, de néhányat kifejezetten a darab kedvéért komponált: nehéz szövetű, a megszokott, logikus szerkesztési elvektől túlságosan elütő kompozíciók ezek, egyáltalán nem slágerek, amelyek nehéz feladat elé állították a színészeket. Javukra kell írni, hogy többségük kiválóan megküzdött a feladattal.

A női színészek énektudása közül kiemelkedik Zsófié, aki ezen felül néhány jelenetben hátborzongató őszinteséggel játszotta szerepét. Játékában utánzásnak, modorosságnak semmi nyoma. Ismerem őt, pontosan úgy beszél, viselkedik a hétköznapi életben, mint a színpadon. Valahogy megúszta azt, hogy megváltozzon, amint a reflektorok fényében a közönség elé lép. Valószínűleg Verebes is ezt látta meg benne. A férfiak közül minimum hárman (Zöld Csaba, Ömböli Pál, Chajnóczki Balázs) úgy énekelnek, hogy bármelyik vezető rockzenekar énekesei lehetnének Magyarországon. A szereplőgárda felkészült, a feszültség végig ott vibrál a színpadon, a darab teli tanulságokkal. Ezek közül csak egyet említek. Sorotárné (Galambos Erzsi) így okítja Vincét, aki a jövőjét akarja megjósoltatni vele: a jó dolgokat akkor is meg kell élni, ha már előre tudjuk, hogy rosszul végződnek. Ez Angyalföld üzenete.