Négydimenziós Terézanyu

Mi nők, szeretjük, mert olyan, mint mi. Esendő, aki mégis mindig feláll, bármi történjék, kemény, mert nem hagyja magát, lágy, mert igazán nő tud lenni - a megfelelő  férfi mellett. Szeretjük, mert lefegyverző, kritikus és önironikus  a humora, s megtanítja nekünk, hogyan viszonyuljunk magunkhoz. Rácz Zsuzsa írónőt a hölgyek csak a magyar szingliirodalom úttörőjeként ismerik, noha ezt a titulust nyilvánvalóan nem kedveli. Írt ő mást is, nem csak az "Állítsátok meg Terézanyut!" és az "Ismeritek Terézanyut?". Karrierje 1998-ban kezdődött Kábítószeretet című kötetével, amely azonban, mint fehérvári közönsége előtt a Barátság Klubmoziban nemrég elismerte, inkább csak a szakmát mozgatta meg. Terézanyuval azonban megmutatta, hogy a magyar nő is izgalmas, különleges és felfedezésre vár, akárcsak nyugati társai.
- Azt szerettem volna elérni, hogy mindenki tudjon magán nevetni. A magyar nők ezt tudják, ezért is kedvelik a könyveimet. Ez egyébként tanulható és tanulandó is, mondhatni, szemléletmód, amelyben öniróniával és derűvel állunk a történésekhez.  Ez persze nem hurrá optimizmust jelent, mert én sem vagyok ilyen.  Néha legyen erőnk rá, hogy felülről nézzünk arra, ami velünk történik, s akkor sokkal könnyebb meglátni benne, ami segíti az elviselését.

Zsuzsát négyéves kislánya, Szofi kísérte a találkozóra, sőt, második kislánya is, akit most még csak a pocakjában hozott magával... Az írónő ugyanis, aki hosszú éveken keresztül érezte úgy, hogy az anyaság nem az ő műfaja, hamarosan kétgyermekes anyukává válik. Ehhez nyilván kellett jelenlegi párja, aki mellett rájött: az élet mégis csak gyerekkel szép, és bizony a kislány mindent meg is tesz azért, hogy továbbra is így gondolja anyukája. Folyton izeg-mozog, produkál és rajzol, kérdez és mutat, amíg beszélgetünk.
- Direkt vonattal jöttünk, mert számára ez nagy kaland. Háromnapi hideg élelmet, ötféle csokoládét hoztunk, így most újraélhettem én is  gyerekkorom vonatozásainak élményét - meséli, miközben Szofin van mindig a tekintete.
- Sokkal jobb az anyaság,  mint gondoltam, bár igazából sosem képzeltem el magam anyaként. Minden várakozásomat felülmúlja. Más ember lettem. Nehéz megfogalmazni, olyan mintha egy negyedik dimenzió lenne ez, a megszokott háromdimenzió mellett. Amióta van Szofi, új időszámítás kezdődött. Ő és a családom lett az első.

S noha neki  nincs tapasztalata a mai férfiakról, hisz  már csak az emlékeiből él, azt mégis pontosan tudja, milyen nehéz ma férfiként és nőként is érvényesülni.  A szerepek összekutyulódtak, ebben a helyzetben a nők is nehezen boldogulnak, bár jobban, mint a férfiak.
Sokkal inkább tudják a nők, merre akarnak menni, mit szeretnének csinálni, mennyire akarnak igazodni a hagyományos szerephez, mennyire szeretnének eltérni tőle. Ezért jobbak a megküzdési technikáik is, miközben Magyarországon nagyon sok hátrány éri őket. A férfiak pedig nem tértek még magukhoz ebből a helyzetből.