Beköltözött a politika a kiskertekbe

- Beköltözött a politika a kiskertjeinkbe, és ez még annál is rosszabb, mint amikor a vakond rengeteg túrást hagy maga után, a földikutya kiluggatja az ágyást, vagy éppen kukacosak a sárgarépák, a gyümölcsök meg féléretten rothadnak le a fáról – kesereg válaszul egy idős ember a Körtés egyik parcellájának sarkában, amikor azt firtatjuk, olvasta-e a hirdetőtáblákra kifüggesztett polgármesteri levelet. Nem, nem olvasta a levelet, de nem is kíváncsi rá. Elege van abból, mondja, hogy hol ilyen, hol olyan színű politikai köntösbe öltözöttek packáznak az idejével. Ő inkább ás, mert most annak van itt az ideje. A nevét nem mondja meg, de a véleményét leírhatjuk, teszi hozzá.

Magyar Istvánné kertjében Rumi László, Bokor István, Bakucz Zoltán, Szalai Máté és Kiss János. Fotó: A szerző

Mostanában egyébként csoportokba verődve tárgyalják a további sorsukat a kiskertbérlők; az egyik kerítés mögött Wöller Teréz, a Körtés III. Kerthasznosítási Egyesület elnök asszonya magyarázott éppen. Neki címezte a levelet a szombathelyi polgármester, amelyben ismerteti a szeptember 26-ai közgyűlési határozatot. Ebben az áll, hogy a közgyűlés „támogatja a földművelésügyi tárca azon véleményét, mely szerint nem látja agrárpolitikai indokát a hobbikertek körében a földszerzés földművesi státuszhoz kötésének." Egyetért a közgyűlés azzal is, hogy a kormány olyan földforgalmi törvénymódosító javaslatot terjesszen a parlament elé, amely orvosolja a kiskertbérlők problémáit. A közgyűlés kinyilvánította azon szándékát, hogy a tulajdonában álló ominózus földterületeket továbbra is kertművelés céljára kívánja hasznosítani. E határozatban azt is kinyilvánította a képviselő-testület, hogy bár a Körtésben szeptember végén lejártak a szerződések, a bérlőknek az év végéig nem kell elhagyniuk a parcelláikat.

Nos, ez az a mese, amikor a szép lány hozott is a királynak valamit, meg nem is. Ezt az egyik bérlő fogalmazta meg, s többen is leszögezik, ha igazán meg akarták volna oldani a problémát, májustól, a földforgalmi törvény vonatkozó passzusának hatályba lépésétől lett volna rá elegendő idő. Wöller Teréz nem kommentál, csak annyit tesz hozzá, hogy az egyesület javaslatait – például, hogy adja el az önkormányzat a bérlőknek a parcellákat – elutasították.

- Most akkor ássak vagy ne ássak? Eldugdossam a rengeteg nárciszhagymámat, vagy hagyjam, hogy az egerek ebédje legyen? - Ilyen és ehhez hasonló kérdések röpködnek a levegőben Magyar Istvánné kertjében, ahol az asszony körül többen is mondják a magukét. Itt a Körtés I. és II. Kerthasznosítási Egyesület tagjai gyűltek össze. Egyfelől dicsérik Jutkát, aki akkurátusan a fia kertjének ágyásait is fölásta már, másrészt azon lamentálnak, vajon meddig kell még a körmöt rágni, hogy történjen végre valami. Bokor István egyenesen arcpirítónak nevezi, ahogy a városvezetők a kérdéshez álltak. Ígértek mindent, de még mindig nincs benyújtva a parlamentnek a törvénymódosító javaslat. Bakucz Zoltán egy hírt oszt meg a körülötte állókkal. Azt olvasta, hogy egy kísérleti programban a Földművelésügyi Minisztérium ingyenes képzést, tanácsadást, vetőmagot és szerszámokat ad azoknak a városlakóknak, akiknek van legalább hét négyzetméter megművelhető földjük. A körülötte állók kórusban reagálnak: nekünk nem kell semmi ingyen, itt a föld, fizetünk érte, van szerszámunk, vetőmagunk, csak hagyják, hogy használhassuk! Bokor István fölcsattan: egy tollvonás, amit mi kérünk! Ennyivel elintézhető a törvénymódosítás!

A helyzet az jó, de nem reménytelen, hallottuk aztán az egyik jogi ismeretekkel bíró kertszövetkezeti tagtól. Az önkormányzat most azt tudta tenni, hogy meghozta a maga határozatát. Így a kiskertbérlők az év végéig – mondhatni –jogcím nélküli jóhiszemű bérlők. Egyelőre ebben maradtunk.