A ruhadarab, mely egy korszak jelképévé vált

Dicséretes a kezdeményezés, hogy a falvakban élő, idősebb és elsősorban nőnemű lakosság saját gyengeségein felülemelkedjen, azokból tréfát csináljon.

Ezeknek a fellépéseknek elmaradhatatlan kellékei a vödör és a nyeles felmosó vagy partvis, illetve a járókeret. Az öltözék pedig szinte kivétel nélkül a vidéken élő, magyar, érettebb korú háztartásbeliek egyenruhája, az otthonka. Ehhez a fellépőruhához nem nehéz hozzájutni, hiszen bizonyára minden háztartásban van belőle pár darab a nagyitól. Jellemzője ugyanis egyebek közt, hogy az anyaga elnyűhetetlen, s hacsak el nem olvadt véletlenül a vasalótól, a lebomlási ideje az uránéval vetekszik.

Az otthonka a magyar háziasszony számára jóval több volt egyszerű ruhadarabnál: egy egész életforma jelképévé nőtte ki magát. Egyben volt ez a konyhai szennyeződésektől megvédő kötény, az apró eszközök tárolására szolgáló munkaruha és a test körvonalait eltakaró, egységesítő lepel. A színe általában a mindent elnyelő, mégis decens sötétkék vagy fekete, vagy esetleg valami apró, tarka minta díszítette. Könnyen mosható, gyorsan száradó volt, vasalni nem kellett. Csak egyvalami nem volt: csinos. Praktikus volta miatt azonban esztétikusabb mutánsai az elöl-hátul kötény, a kötényruha, a hosszú mellény formájában tovább élnek, jelezve a második műszak kezdetét a ma ünnepelt szebbik nem számára.