Háború, lopott autó, szigorú körmendi kiképzés – Múltidéző az egykori határőrrel

Államhatárunk nyugati részén határőr szolgálatot teljesíteni külön megtiszteltetés. Feladatunk békében is harci feladat, ezért kell különösen jól felkészülni rá. Az alapkiképzés után elfoglalják majd új szolgálati helyüket.- mondta az 1986-os körmendi bevonulóünnepségen Nagy Károly határőr őrnagy.

Erre a különleges időszakra emlékezünk most, melyben egy korábbi határőr is segítségünkre sietett. Gulyás Mihály ma már nyugdíjas éveit tölti, szintén a vasi városban tanult egy rövid ideig.

- A rendszerváltás környékén érkeztem Körmendre. Ekkor már évek óta a határőrség kötelékében szolgáltam. A jogszabályok változása miatt volt szükséges a továbbképzés. Annak ellenére, hogy mi csak rövid ideig tartózkodtunk ott, a szabályok ránk is vonatkoztak. Ébresztő, reggeli, oktatás, délutáni tanulószoba, este vacsora, némi sportfoglalkozás, 10 órakor pedig takarodó. A körleti rendet is figyelték. Katonás rendben zajlott minden. – elevenítette fel Mihály, aki ekkor a berzencei határátkelőhelyen dolgozott. Hasonlóan emlékezett vissza egy másik itt végzett tanuló, K. G. Annamária is.

- Bár én a Határőrség utolsó éveiben végeztem képzést, még akkor is jellemző volt, hogy komolyan kellett venni a szabályokat. Egyszer alaki foglalkozás volt. Menetelés közben kifújtam az orromat. Az egész menetnek meg kellett állnia miattam. Akkor megtanultam, az orrunk sem folyik, ha menetelünk. – mondta. Érdekességként megosztotta velünk, hogy ruhájukra is nagyon kellett figyelniük. Barna ruhához barna zokni, nem lehetett eltérni.

Az igazság az, hogy a szigor mellett a határőrségnek sosem a büntetés, hanem az állampolgárokkal való kapcsolattartás volt a célja. – tette hozzá.

Azért persze a kikapcsolódásra is volt lehetőség, megfelelő keretek között:

Gulyás Mihály nem csak Berzencén, de egy másik átkelőhelyen, Murakeresztúron (vasúti határ) teljesített szolgálatot, ahova a sorkatonaság után jelentkezett. Budapesten kellett zászlósképzőbe járnia, hogy útlevélkezelő lehessen a zalai településen. Amikor a nemzetközi vonatforgalom beindult, útlevélkezelő parancsnokká léptették elő. Ebből az időszakból elevenített fel egy mókás történetet.

- Éppen az éjszakai szolgálatot teljesítettük. Érkezett egy, az élő állatok szállítására alkalmas szerelvény, tenyészbikák mentek Olaszországba. Kitörték a karámot, és elszöktek. Egész éjjel a bikákat hajtottuk, a bikák meg minket. Mire a lakosság felébredt, a problémát megoldottuk természetesen- mondta mosolyogva. A későbbiekben Berzencén is volt izgalmakban része, találkozott kőrözött személyekkel is, a dél-szláv háború alatt pedig mindenféle (egykori jugoszláviai) náció menekült át a határon. Számos alkalommal volt légi riadó is a Jugoszláv helyzet miatt, amikor lekapcsolták az összes világítást a szomszédos horvát területeken.

- Az ünnepek előtti időszak mindig nagy forgalmat hozott. Egy ilyen alkalommal, karácsonykor szolgálatban voltam. Örültünk, hogy levonul a nagy hullám, már nem jönnek sokan, ám ekkor egy lopott Mercédesz és egy lopott Audi gurult be az átkelőre. – emlékezett vissza.

Azt is megtudtuk, hogy ünnepek alkalmával a hangulat is emelkedettebb volt ezekben az összetartó határőr közösségekben. Szolgálat után előfordult, hogy közös étkezéssel ünnepeltek.

A férfit más emlék is köti Vas megyéhez. Évente kétszer kötelező lövészeti gyakorlatra és vizsgára járt ugyanis Nádasdra. Pisztoly, géppisztoly, gránát került a hivatásosok kezébe ezeken az alkalmakon. Mindig fontos volt a lőszabályok betartása, s ha ezt figyelmen kívül hagyta valaki, az kizárást, így eredménytelen lövészeti vizsgaértékelést kapott.

- Kedves emlék köt Nádasdhoz. Nem csak a nejem, de a lányom is határőr lett. Közösen is voltunk a településen gyakorlaton, sőt, én lövettem őt. - A férfi 1978 és 2001 között teljesített határvédelmi feladatokat.

Az egykori határőrségi épületek ma már nem funkcionálnak, a nosztalgia viszont él. Sokat emlékeznek vissza örömmel az ott töltött szolgálati hónapokra, évekre. Az ő kedvükért (is) mutatunk néhány videót :

A magyar határőrség története

Nem véletlen, hogy Lászlót választották a határőrök védőszentjének, ugyanis nevéhez kötődik országunkban a korai határvédelem megszervezése, megszilárdítása. Az etnikai határvonalakon később őrzésre építettek várakat. A lakott és lakatlan részből álló, gyepüvel elválasztott határvármegyék élén határispánok álltak egykoron. A 13. századtól alakult ki végvári rendszer, a 15. századtól pedig a törökök ellen védték a déli határokat. Az őrzőket ekkor végvári vitézekként ismerték. A hódítások után határőrvidékek alakultak ki, melyek 1867 után megszűntek. A trianoni békeszerződés után korlátozott lehetőségek voltak, de felállították a Magyar Királyi Vámőrséget. Belőlük lett 1932-ben a Magyar Királyi Határőrség, akiket 1938-ban határvadászon néven olvasztottak a honvédsége.

A határőrség élete és munkája a második világháború után lendült fel igaz, annak ellenére, hogy a Honvéd Határőrséget 1950-ben beolvasztották az Államvédelmi Hatóságba. Ezekben az években ugyanis totális határőrizeti rendszert dolgoztak ki. A határövezetekbe például csak határőrségi engedéllyel lehetett belépni, a határsávokban pedig csak határőrök tartózkodhattak. A nyugati határszakaszon szögesdrótból műszaki zárat, valamint aknamezőt építettek. A határövezet nálunk, nyugatok 1969-ben szűnt meg, az aknamezők felszedésével csak két évvel később végeztek. Ekkora építették ki azt a jelzőrendszert is, mellyel a felsőcsatári Vasfüggöny Múzeumban találkozhatunk ma. A rendszerváltást követően lebontották azt. Miután csatlakozott országunk a genfi egyezményez, számos NDK-s állampolgár jött át a nyugati határainkon. A Határőrség 1989. szeptember 11-én nyitotta meg a nyugati határszakasz átkelőit.

1990. igazi fordulópont volt. Teljesen új rendszert szerveztek meg tíz Határőr Igazgatósággal. Számos hivatásost vettek fel, s képzésükre határőr szakközépiskolaikat hoztak létre. Egyik közülük – talán a leghíresebb- a körmendi. Az 1997. évi XXXII. számú, a határőrizetről és a Határőrségről szóló törvény fejezte be, tette teljessé a szervezet jogi hátterét.

2008. január elsejével a Határőrség beolvadt a rendőrségbe. A tulajdonában lévő járművek és ingatlanok is átadásra kerültek. Határvédelmi feladatok természetesen azóta is vannak. Gondoljunk például a tompai határátkelőre, mely az egyik legforgalmasabb az országban.