A friss Bessenyei György-díjas Pócza Zoltánt kérdeztük

Világéletében nyüzsgő, nyughatatlan, kezdeményező volt, már általános iskolában verset mondott és „színpadozott” Csepregen. Nagyon szeretett írni, olvasni és szerepelni – a kőszegi Jurisich Miklós Gimnáziumban is színpados lett, és hamar megmutatkozott szervezői vénája. Mindössze fél éve volt gimnazista, amikor az osztályok közti vetélkedőt megnyerte az osztályuk, utána már rájuk bízták a diáknapok szervezését, ő pedig a programokon túl arra is gondolt, hogy nyereségessé tegyék a rendezvényt. Azt mondja, jó közegbe került. A kollégiumi lét előnyeit, önképzőkörüket és nagyszerű tanárait is említi – Mátrainé Ilonát és Mátrai Istvánt; a testnevelő Hortobágyi házaspárt, a sportolást és az énekkart Németh Endréné Zsuzsa néninél. És a rengeteg élményt, amelyek mind hozzátettek ahhoz, hogy beleszeretett Kőszegbe – az érzés azóta sem halványult.

Érettségi után humán irányba készült, de nem vették fel a főiskolára. Egy évig a horvátzsidányi művelődési házban dolgozott képesítés nélküli pedagógus-népművelőként, az­tán elvitték katonának 18 hónapra. A hetekben elhunyt Horváth Margit főiskolai tanár akkoriban indított középfokú népművelőképzést – az elsősorban a falusi kultúrházakban dolgozó „apostoloknak” létrehozott képzésre jelentkezett, onnan vették át a szombathelyi főiskolára, ahol 1993-ban művelődésszervező szakot kezdett kulturális menedzser szakirányon. Miután leszerelt, 1988. június 15-én kezdett a várban. Éppen aznap nevezték ki az elődjét, Szendi Ferencet, amikor beállított: ő itt az új kolléga.

Mindig próbálkozott újdonságokkal

A várban ifjúsági klubot működtetett, majd a Ciróka Klubot. Egykori diákszínjátszóként újraindította a Városi Irodalmi Színpadot. 1989-ben a közreműködésével létrejött az Ost-West Folkfesztivál, az első kőszegi kulturális nonprofit vállalkozás. Mindig próbálkozott újdonságokkal, és tapasztalatokat gyűjtött Horváth Györgytől, Török Gábortól, Pósfai Pétertől, akik a mentorai voltak. Mielőtt a Jurisics-várban igazgató lett, komolyan felvetődött az intézmény megszüntetésének gondolata. (A közművelődési törvény nem írja elő kötelezően az intézményfenntartást, csupán a közösségi teret kell biztosítani egy-egy településen.) 1996-tól aztán mindent fel kellett építeniük. Az igazgató ehhez először művelődésszervező munkatársakat keresett: Gelencsér Ildikó érkezett elsőként, akit még a Ciróka együttesből ismert. 2000-től pedig Bakos Zoltán, ő korábban önkéntes és polgári szolgálatos volt náluk. Húsz éve dolgozik együtt a triumvirátus, ki-ki a jól körülhatárolt feladatkörrel.

Turisztikai látványosság, művelődési központ és nyári színház együttese a Jurisics-vár Művelődési Központ és Várszínház. A három funkciót egységben kell kezelni és működtetni, hogy erősítsék egymást – fontos felismerés és követelmény volt – mondja

Pócza Zoltán –, ahogy az is, hogy a turisták a helyi értékekkel találkozzanak, amerre csak megfordulnak Kőszegen.

– A helyi termékeink és csoportjaink, például a fúvós­zenekar, a néptánccsoport az egyik legnagyobb kincsünk. A csoportoknál maradva: nemcsak azért, mert műsort adnak, hanem mert a részt vevő gyerekek hetente járnak próbára, közösségbe is, kulturális löketet s olyan útravalót kaptak és kapnak, amely sokáig kitart, egyszerűen nem engedi őket leszakadni.

Az említett hármas egységnek megfelelően képzelte el Pócza Zoltán a romos, utoljára 1963-ban felújított vár rekonstrukcióját. Turisztikai szakemberek véleményezték azt a koncepciót, amelynek mentén végül megújult a vár egymilliárd forintból. Reményei szerint a következő ciklusban is lesz lehetőség, hogy továbbépítve az eredeti gondolatot újabb fejlesztés valósulhasson meg, turisztikailag még nagyobb részét tudják hasznosítani, még interaktívabbá, dinamikusabbá téve az attrakcióit.

„Jurisics-vár, élmény vár” –most is ennek a szellemében dolgoznak.

Komoly érdemek

Pócza Zoltánnak rendezvények el- és újraindításában is komoly érdemei vannak: a Szilveszteri Futás, a Farsangfarka, az Orsolya-napi Vásár-Natúrpark Ízei, a Toronyzene, a Kis Esti Zene, a Fesztivál a Határon, az Országos Kamarazenekari Fesztivál és a Páratlan Párlatnap is a nevéhez kötődik. Ahogy az ő vezetésével lett a Kőszegi Várszínház országos hírű rendezvénysorozat, kiváló minősítésű művészeti fesztivál. 2012-ben négy önálló bemutatóval, több mint negyven színházi elő­adással a Nyugat-Dunántúl kiemelt rendezvényévé tette az 1982-ben alapított fesztivált, ami azóta is sikertörténet: nézőszáma, bevétele évről évre nő. 2017-ben a Szabadtéri Színházak Szövetségének elnökévé választották a kőszegi színházigazgatót.

– Kőszeget azért szeretik az emberek, mert emberléptékű, személyes. Ezt keresik az idelátogatók, itt kisvárosi létbe tud helyezkedni a nagyvárosi ember, a külföldiek is. Érdekes a történelem is, van átélhető része, ami megérinti őket – mondja, és említi még a vállalkozói szférával való jó kapcsolatát. A VOSZ megbízásából a Vas Megyei Prima díjátadó gála döntő- és előkészítő bizottságának tagja, évek óta a Prima-gálák házigazdája.

„Mi kaptuk”

Az állami kitüntetésre a Dr. Kiss Gyula Kulturális Egyesület támogatta a jelölését, és Huber László polgármester terjesztette fel. A díjjal kapcsolatban úgy fogalmaz: „mi kaptuk”, értve ezen közvetlen munkatársait és a Vas megyei közművelődésben dolgozókat.

– Népművelés, értékközvetítés nélkül nem működik polgári társadalom. Ehhez helyek és szakemberek kellenek, a kultúra pedig árucikk, amit el is kell adni, ahogy a kilencvenes évek, úgy a mostani időszak felismerése is ez. Nekem mindenesetre nagy lehetőség volt, hogy Kőszegen végezhettem a munkámat. Hazaértem itt – mondja. A kitüntetés átadására felesége – Keresztes Eleonóra –, a kollégái és Kőszeg polgármestere is elkísérte. A társának, családjának végtelenül hálás a türelemért, azért, hogy a háttérből mindig támogatták.