A sok kenyértől hiánybetegség alakulhat ki a vízimadaraknál – Ne etessük őket!

Amint megállunk a parton, valóságos invázió indul felénk. A közeli tőkés récék, hattyúk lábukkal keményen evezve hamar odaérnek, a távolabbiak pedig gyorsan szárnyra kapnak, nehogy lecsússzanak valami finom falatról. Pedig mi most nem etetni jöttünk. A szárcsák is igyekeznek, de nekik hézagos az úszóhártyájuk, így jobban kell erőlködniük. A Csónakázótó hídja alatt gubbasztó galambok viszont egész felhőben érkeznek. Ők általában a lepotyogó morzsákra utaznak. Odébb a parton egy nagypapa az unokáját hozta egy kis kora délutáni madár­etetésre. A nejlonzacskóból száraz kifli, búza, napraforgómag kerül elő. A kacsák veszekednek, a hattyúk bíznak a testi fölényben, a szárcsák kivárnak. A közeli egészségügyi szakgimnáziumból érkezett tizenegyedikes lányok a színpompás, tollászkodó mandarinrécét szeretnék látni, de legjobban a fehér csőrű, fekete tollú szárcsa neve tetszik nekik. De aztán a szürke gém mindent visz. A sebtében felállított spektív lencse mintegy száz méterről hozza közel a távolban ácsorgó madarat.

A rögtönzött madárbemutatón dr. Gyurácz Józseftől, az ELTE SEK biológia tanszékének vezetőjétől, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület helyi csoportjának elnökétől megtudjuk, a nyílt vizeken ilyenkor sok madár telel.

– A szombathelyi Csónakázótavon olykor ritkább fajok is feltűnnek. Megfigyeltek már itt sarki búvárt, nagy liliket, kontyos récét, de szem elé kerülhet nagy kócsag és jégmadár is. A mandarinréce eredetileg Délkelet-Ázsiában honos. A „lihogó” az a fagymentes rész, amely a tavakon általában valamilyen rejtett áramlás környékén alakul ki, de egy kisebb madárcsapat is képes ezt a vízben való mozgásával tartósan fenntartani – mutatja a SZESZI-ből érkezett lányoknak a szakember.

– A Csónakázótó környékén sok a sétáló ember, a zavaró tényező, ezért itt viszonylag kevés madár van. De ez a néhány faj is nyújt némi ízelítőt a vadvizek élővilágából. A megye nagyobb duzzasztott tavain és a bányatavakon, holtágakon gazdagabb a madárvilág. Már a Kőszeghez közeli Abért-tóra is érdemes kiruccanni. A Fertő–Hanság Nemzeti Park területén pedig kiépített megfigyelőhelyek és szakemberek segítik az élményszerzést. Egy 10 × 40-es kézitávcsővel is nagyon sok dolgot láthatunk, de egy 20 × 60-as állványos távcső (spektív) már mindent közel hoz.

Gyurácz József kérdésünkre elmondta: a madártani egyesület nem javasolja a vízimadarak etetését. A hattyúk és récék vízben élő hínárnövényekkel táplálkoznak. A rendszeres etetéssel viszont leszoktatjuk őket erről a számukra oly fontos élelemforrásról. A kenyérrel és csipsszel etetett madarakban az egyoldalú táplálkozás hiánybetegségeket okoz. Utódaikban kialakulhat a rendellenes szárnynövekedés, az angyalszárnyúság. A másik probléma, hogy a nagy testű vízimadarak, récék, hattyúk tünetmentesen képesek hordozni a madárinfluenza vírusát. Amikor az emberek idecsalogatják nagy tömegekben ezeket a madarakat, fennáll a veszélye annak, hogy a talpunkra ragadt tolldarabbal, madárürülékkel mi terjesztjük tovább a betegséget. A sokféle bedobált étellel szennyezzük is a tavainkat, elősegítjük a vízi életközösség átalakulását. Az esetles etetés miatt előállhat az a helyzet, hogy ha zordabbra fordul az idő, a madarak nem mennek el, mint ahogyan normálisan tennék, elmarad a „szökő vonulás”, és éhen maradnak. Az etetésre rászokott, összecsődített madarakban megnő az agresszivitás is. Etessük inkább a kis énekesmadarakat!