Jegyzet arról, hogy a nők hol cseszik el

34 éves vagyok, van egy négyéves kisfiam. Amióta megszületett nem volt olyan nap, hogy legalább egy picit ne agonizáltam volna azon, hogy milyen változásokon ment át a testem. Igen, sok mindent megtettem. Sok pénzt költöttem ígéretes mozgásformákra, teákra, vitaminokra, reformételekre, magánorvosokra, természetgyógyászra.

Hormonvizsgálatok, cukor, inzulin és pajzsmirigy-értékek bűvöletében, elemzésében teltek az elmúlt évek. Sírtam az orvosnál, a férjem vállán, aki 58 kilósan vett el és most kénytelen eltűrni a 70 kilós, kiszipolyozott, egyszerre több fronton teljesíteni próbáló, fogyókúráktól kifáradt asszonykáját, aki ugye szerinted „döngő léptekkel„ közelíti meg a hálószobát. De nem csak, hogy eltűr. Mélységesen fel van háborodva a mondataidon. Hogy min is? Te azt mondtad, hogy sajnos a nők a szülésnél cseszik el” és „nagyon nagy hazugság, amikor egy férfi azt mondja, hogy szeretetből, szívből kíván meg egy nőt.

Kedves Norbi! Szerintem meg a nők ott cseszik el, hogy olyan férfit választanak, mint te. És ilyen példaképeket követnek. Hogy meg akarnak felelni mindenkinek. Végtére is hálás vagyok neked. Ezek a mondatok kellettek ahhoz, hogy végre meghalljam, amit a férjem már évek óta mondogat nekem. Hogy így szeret, ahogy vagyok. Terhességi csíkokkal, plusz kilókkal, sikertelen fogyókúrákkal a hátam mögött.