Nádasdon gyümölcsből teremtenek világot

Rimóczi Péter és Bödő Erika portáján kívülről nem sok jel utal arra, hogy milyen komoly innováció rejlik a kerítés és a falak mögött. Bentről szolid nótaszó szűrődik ki, az udvaron felépített modern, faszerkezetes, nyitott színben halkan szól a rádió. Az egyik üstben körtelekvár fő, az aszalót alma tölti meg. Nem kell fázni a hidegben sem. A gyümölcslészezonnak már vége, a pasztőröző- és töltőgépet már eltették télire, de még feldolgozásra vár a zöld alma és a csipkebogyó.

– Lassan a végére érünk – mondja Erika. – Kezdődött a korai cseresznyével májusban. Aztán jött a meggy, a barack, egy kis málna. A legtöbb a körte, szilva meg az alma.

– A lőtérnél van a nagy gyümölcsösünk, mintegy négy hektár. A házhoz is elég nagy terület tartozik – folytatja Péter. – Itt is van pár száz fa. Most ezt akarom megújítani. A szilvaültetvényt is bővíteni szeretném.

A férfi a cipőgyár megszűnéséig cipőfelsőrész-készítőként dolgozott, aztán gyógy­pedagógusként végzett, végül visszatért gyerekkori álmához, a gyümölcskertészethez. A nagyapjának volt nagy gyümölcsöse. Aztán jött a kárpótlás, bővült a birtok. Ma már több ezer gyümölcsfájuk van. A kert 60 százaléka körte, 30 százaléka szilva, a többi vegyes, főleg alma, de van csipkebogyó és homoktövis is.

Erika kihúzza az aszalóból az egyik tálcát. – Tegnap tettük be a mutsu almát. Ez egy japán fajta, jó fűszeres íze van, direkt aszalni való – magyarázza, közben kever egyet a lekváron. Az üstben pacham körte fő.

– Körtéből van vagy negyven fajtám – meséli Rimóczi Péter. De almából, szilvából is sokfélét ültettem. Főleg újabb fajták, de vannak régebbiek is. Leginkább a rezisztenseket keresem, a vegyszerezést igyekszem kiküszöbölni. Szeretek mindent kipróbálni. A lényomó egész nyáron ment. Egy tonna almát ki tudok nyomni egy nap alatt. Szinte minden gyümölcsnek más prés kell. Az érett körtét például nagyon lassan kell préselni. Más gép kell a céklához, a sárgarépához, és az almához.

– Gyümölcsléből több ezer zacskónyit termelünk – folytatja Erika. – Léből van vagy tizenötféle. Ez a fő profil: körtére, almára, céklára épül, azokat ízesítjük homoktövissel, citromfűvel, levendulával. De van fekete ribizlis, birsalmás, bodzabogyós is. Most zellereset akarunk készíteni a zöld almából. Aszalunk almát, körtét, sárgabarackot, szilvát. A cseresznyét és a paradicsomot már el is adtuk. Lekvárok közül a szilvából van a legtöbb, de van sárgabarack, meggy, körte és csipkebogyó is, és egy kevés eperből, málnából is.

– Ilyen szilvalekvárt nem csinál senki a környéken. Ebben nincs se adalék, se cukor. Harminc óráig fő a rézüstben. Az összes nedvesség kiforr belőle. Száz literből lesz harminc liter. Van vele munka, pedig magozógépet használunk – halljuk Pétertől.

A csipkebogyó sem az útszéli bozótból származik. Péter felvilágosít, hogy a tüskétlen, nagy szemű fajtát ter­mesztik. Van belőle egy kisebb ültetvényük. Megnézzük a házhoz tartozó gyümölcsösben azt az alig háromméteres almafát, ami teli van hatalmas piros almával.

– Ez a rózsaalma. Nagyon jó télálló fajta. A nagyapámé volt, nagyon régen még Erdélyből hozták be az oltóágat. Korán termőre fordul – mutatja Péter a kétéves, alig félméteres oltványt, amin már ott fityeg egy szép, méretes alma.