A kőszegi Bukits Eszter országos sikert ért el nemezből készített hátizsákjával

Nemez kategóriában több munkájával pályázott, végül a mai viseletbe is jól beilleszthető hátizsákjával érdemelte ki a rangos elismerést Eszter. A nyugat-dunántúli régiós kiállításon tavaly díjazták az alkotásait, onnan jutott az országos fordulóba. Szombathelyi műhelyében találkoztunk.

– Ötszáz kiállító 1500 népművészeti alkotását, tárgyait állították ki a Hagyományok Házában. Nemezművesként nehéz az élre kerülni, éppen ezért nagy megtiszteltetés volt már az, hogy továbbjutottam. A aranyoklevelet a mustársárga-kék hátizsákért kaptam – nem tarisznya, ahogy a felsorolásban szerepelt –, a mintáját egy hun szügyelőveret (a ló szügyén lévő dísz) életfás motívuma alapján készítettem még a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnáziumban. Én az adott tárgyba mindent beleadok, függetlenül attól, hogy milyen célból készül, ezzel is így voltam. Sokáig hordtam, jó szolgálatot tett, utána küldtem be a pályázatra – meséli Eszter.

Tíz éve kezdte elsajátítani a nemezelés technikáját, de jóval korábbról vannak már emlékei kézműves tevékenységekről és a puha-kemény, ősi eredetű szép textilről, a nemezről.

Eszter családja kőszegi, ő Szombathelyen Waldorf-óvodába és -iskolába járt – természetszerető, befelé figyelő alkatához tökéletesen illettek ezek az intézmények.

Az óvodából a szövésre emlékszik, az iskolában a 8. osztály végén nemezsátor-jurta makettet készített. A középiskolát tudatosan választotta: az abai (Fejér megye) Atilla Király Gimnázium Életiskola oktatási formája az élő környezetre és a helyi hagyományokra, gazdálkodási módokra, a néphagyományok megtartására épít. Józsa-Szaka Kata tanárnő szakkörén ott kóstolt bele először a nemezelésbe.

– Minőségi gyapjúval dolgoztunk, elsajátíthattunk különböző technikákat, év végén nemeztakarót gyúrtunk közösen. Nagy hatással volt rám a tanárnő precizitása. Gyönyörűen dolgozik, finom munkákat csinál. Megtanultam tőle, hogy inkább lassan, elmélyülten érdemes dolgozni, az a lényeg, hogy a végeredmény tökéletes legyen.

Eszter 2015-ben érettségizett, és az ország még távolabbi pontján folytatta: Hajdú-Bihar megyében a Nádudvari Népi Kézműves Szakgimnázium és Kollégiumban tanulta ki a nemezkészítés mestersé- gét.

Ezen a „világvége-csodahelyen” – ahol „az ország legjobb mesterei gyűltek össze” – a népi kézműves szakmákat oktatják iskolarendszerben. Ő Vetró Mihálytól és Árvai Anikótól – mindketten népi kézműves, nemezkészítő szakoktatók, a népművészet ifjú mesterei – tanult sokat, és nemcsak szakmai-technikai ismereteket, hanem azt is, hogyan lehet ezeket átadni.

Mindennek nagy hasznát vette, amikor később felnőtteknek tartott workshopokat és gyerekeket tanított nemezelni, batikolni, szőni táborokban. Eszter munkáira már gimnazista korában felfigyelt a szakma: társaival a Vándorlegény Országos Ifjúsági Népi Kézműves Pályázaton csoportos első helyezettek lettek egy mellénnyel.

A nádudvari iskolában egy kösöntyű ékszerkészítő pályázaton különdíjas lett egy nyakékkel. 2019-ben a békéscsabai Országos Textiles Konferencián pedig második egy óvó-védő háromszöggel, a jurtákban használt lakás- dísszel.

A lakberendezési tárgyak, játékok, ruhadarabok mellett – lóimádó lévén – szívesen készít lovas kellékeket, felszereléseket is nemezből. Hite szerint meg kell őriznünk az ősi mintavilágot, a ránk hagyott magyar népi műveltséget úgy, hogy közben a mai korhoz alakítható, viselhető darabok készüljenek.

– Úgy lesz élő a hagyomány, ha éltetjük, használjuk, ha hozzáteszünk, továbbgondoljuk. Egyediséget kell adnunk a tárgyaknak úgy, hogy kapcsolódjanak tradícióinkhoz. A nemezelés simogatva alkotás. Művészet, ha ki tudjuk hozni az anyagból azt, amit nem látunk, hanem csak elképzelünk. A nemez is sokrétű – a munkafolyamat maga is az. Szárazon, vizesen, finoman és erősen is kell dolgozni.

Rugalmasnak is kell lenni, hiszen ahogy az anyagot összedolgozzuk, ahogy összeállnak a szálak, úgy derülnek ki a tulajdonságai.

Ahányféle gyapjú, annyiféleképpen alakul. És az anyag tanítja is azt, aki dolgozik vele. Sokféle technika van, és nagy tapasztalat kell a jó munkához, ami időnként kemény fizikai tevékenység is: egy nyeregalátétet vagy nagy takarót meggyúrni például. Művészet kihozni az anyagból azt, amit nem látunk, csak elképzelünk. Mindenestre rengeteg, még felfedezetlen lehetőség van a nemezben.

Eszter úgy látja – és fájlalja, hogy így van –, hogy a népművészet kihullt az életünkből, veszni hagytuk. Nagy vágya, és a maga eszközeivel tesz is ezért, hogy visszatérjen mai világunkba a motívumok használata. Küldetésének érzi még, hogy elhitesse gyerekekkel, felnőttekkel, hogy igenis tudnak alkotni, ez a képesség minden embernek megada- tott.