Jegyzet: Amikor a csalán nyaldossa lábunkat Szombathelyen

Az utóbbi időszakban rengeteget tanultam a városvezetéstől és annak médiumaitól. Kertvárosban élünk, mint legutóbb megtudtam az egyik helyi baloldali hírportálról, Svájchoz hasonlító környezetben. Az említett oldalon ugyanis azt boncolgatták, hogy Svájc bizonyos részein nem nyírják le a füvet, meghagyják a réti virágokat, ettől is szebb a környezet. Tisztára, mint Szombathelyen! Azóta amúgy teljesen másként élem meg, amikor megcsíp a csalán, ha kiszállok a kocsiból. Nyilván majd másként fogom fel ezt akkor is, ha a kutyát állatorvoshoz kell vinni egy toklász miatt. Pont ezért most már rendszeresen kijavítok mindenkit, ha panaszkodik a gaz miatt. Az nem gaz! Svájc egy kis szelete.

Minden csak a szemléleten múlik. Apropó szemlélet. A városvezetés is szemléletet formál, már ami a szemetet illeti. El is mondták a legutóbbi közgyűlésen. Jó kezdeményezés. Szerintem otthon bevezetem! Úgyis elegem van már, hogy állandóan az elhagyott zoknik, tányérok miatt papolok a családnak. Rájuk hagyom. Előbb-utóbb csak rájönnek, hogy a tányér a mosogatóba, a zokni a szennyesbe való. De az is lehet, hogy legközelebb, ha átjönnek a rokonok, megkérek mindenkit, hogy ugyan már takarítsanak ki egy-egy helyiséget. Kész. Probléma megoldva! Addig legalább ki tudok menni a játszótérre a gyerekkel.

Egy a bajom. Egy hatalmas lyuk tátong a kerítés oldalán, és a gyerek szökik… már amikor nem akad fenn! Szóval elég veszélyes. Az viszont pozitív, hogy talán majd azt is megírja az önkormányzati média, amikor elmondja valaki, hogy ugyan a kampányban megígérték, hogy megcsinálják, de a kormányzati elvonások miatt erre most nincs lehetőség. De legalább Náraitól Vépig mindenki olvashat majd róla. Juhééé!