Élménypedagógiai módszerek Várnainé Balogh Beáta történelemtanár tanóráin

Az élethosszig tartó tanulás a stratégiája. Nem hagyományosan könyvből tanít. Évekkel ezelőtt blogot írt, saját portfóliója és históriás oldala van. Ha nem civil kezdeményezések élére áll, akkor a kreatív énjét mutatja meg: varr, hímez, süt és főz, kétgyerekes családanya és boldog feleség – Várnainé Balogh Beátáról sok minden kiderül már negyedórányi beszélgetés alatt. Csapongás helyett – megegyezünk – az időrendet követjük szakmai életében, igaz, nála a fő csapásirány már az általános iskola 5. osztályában eldőlt. – A Komárom-Esztergom megyei Bokodon születtem, ami a vízen lebegő faluról híres. Gyerekkoromban bányászvidék volt: nagyapám, apám is az azóta bezárt pusztavámi Márkushegyi Bányaüzemben dolgozott, édesanyám könyvelő volt. Nagyapám különösen sokat olvasott és mesélt a történelemről, én meg szívtam magamba a tudást. Ötödikes voltam, amikor a másodunokatestvérem történelmet kezdett tanítani az iskolában. Magával ragadott a dolog, és a fejembe vettem: történelemtanár és régész leszek. Végül valóra vált, amit elterveztem, és én lettem az első diplomás a családban.

Középiskolába a Pápai Református Kollégium Gimnáziumába járt: az első évfolyam volt az övék, „összetartó csapatuk lett egy erős iskolában”, 1995-ben érettségizett. Utána jött Szombathelyre a tanárképző főiskola magyar és történelem szakára. Amint lehetett, felvette a régésztechnikusi specializációt, és minden idejét ásatásokon töltötte. Az ókori Róma és a római kori falfestmények különösen érdekelték. Ehhez Sosztarits Ottó, a Savaria Múzeum régésze és Szilasi Attila Botond régésztechnikus személyében társakra talált. Közös tanulmányuk is született a szombathelyi Éva-malom területén feltárt római kori falfestményről és topográfiai jelentőségéről. Savaria első érdemben vizsgált freskóleletének kiértékelésével településtörténeti kérdéseket tisztáztak. Az Iseum feltárását végző régész, Szentléleky Tihamér vezetésével több éven át tartó régészeti kutatás kezdődött 2000-ben, melyben feltárták a templom környezetét – mások mellett Bea aktív részvételével. A szombathelyi múzeumi évek előtt némi kitérővel az 1999/2000-es tanévben az Oroszlányi József Attila Általános Iskolában tanított történelmet. 1996-tól már diákmunkásként részt vett régészeti feltárásokon a Vas Megyei Múzeumok Igazgatóságánál. 2000-ben, amikor visszajött Szombathelyre, kezdett a múzeumban teljes állásban.

Itt következik az ominózus mondat: „A múzeum nem a munkahelyem, hanem az életem.” És a magyarázata: 2015 óta nem a múzeumban dolgozik, de rendszeresen visszajár. Erről majd később: most menjünk vissza 2000-ig: civil tevékenységének fontos állomása, hogy megalakult a Legio XV. Apollinaris civil/női tagozata, amelyet jó tíz évig irányított. Társaival ókori római szertartásokat rekonstruáltak, a latin nyelvű antik szövegeket ő fordította. A második kislánya születése után kreatív blogot indított: varrásról, hímzésről, sütésről, főzésről is megosztotta a gondolatait. – Múzeumpedagógusként a kollégáimmal, mások mellett Tóth Kálmánnal, aki a Vasi Múzeumbarát Egylet vezetője is, azt tűztük ki célul, hogy minden korosztály az óvodástól a nyugdíjasig jöjjön be a múzeumba, látogassa mind a hat tagintézményt. (Smidt Múzeum, Savaria Múzeum, Iseum, Látványtár, Skanzen, Képtár) Ehhez fel kellett építeni a rendszert programcsomagokkal, önkéntes tárlatvezetők képzésével és jó marketinggel. A múzeumból akartam nyugdíjba menni, de mást hozott az élet. 2015-ben frissen szerzett ELTE múzeumpedagógiai szaktanácsadó diplomával a Zrínyi-iskola történelem, hon- és népismeret tanára lettem.

Új stílust vitt az iskolába. A Bea néni portfóliója oldalon így ír magáról: „élménypedagógiai módszereket alkalmazok a tanítás során, hagyományőrzőket látunk vendégül az iskolai órákon, helytörténeti sétákon és múzeumi, könyvtári, levéltári kiállítások segítségével fedezzük fel városunk látnivalóit és a tárgyakkal való tanulás, valamint a drámapedagógia módszerét is sikerrel integráltuk a történelemtanításba. Számtalan versenyen indultunk már, és sok dobogós helyezést értünk el városi, megyei, sőt országos versenyeken is.” Azóta nemzetközi elismerés is érkezett: a Centropa Alapítvány felhívásában a zsidó temetőkkel kapcsolatban angol-magyar nyelvű prospektus, weboldal és riportfilm elkészítésére volt lehetőség. Büszke nyolcadikosaira, akik mindhármat teljesítették, és nívódíjat nyertek.

Bea néni rendhagyó tanórákat tart: nem hagyományosan tankönyvből tanít. Vázlat persze van az órákra, a kötelező tananyagot az ő diákjai is megtanulják, de 7. osztálytól nem kell írniuk, „mert az elveszi az időt az élményszerű történelemtől”. A diákok nemcsak szemlélői a tanóráknak, hanem aktív részesei: az adott korszakban időutazáson vesznek részt, római páncélba öltöznek vagy éppen középkori ételeket készítenek. A digitális tér adta lehetőségeket is kihasználják, digitális technikákat is tanulnak.

Tíz osztályt visz ötödiktől nyolcadikig, szakkört vezet, versenyekre készít fel, felzárkóztat és gondozza a tehetségeket, valamint mentortanárként is dolgozik. Évek óta tart régésztáborokat a Múzeumbarát Egylettel. Bea néni históriás oldala Facebook-oldalát sokan ismerik, országos elérhetősége van, sokan fordulnak hozzá módszertani tanácsokért, útmutatásért. – A történelem nem évszámok és csaták sorozata, hanem az életünk. Azt akarom, hogy a gyerekek szomjazzák a tudást, ne csak azért tanulják a történelmet, mert kötelező, hanem hogy belső késztetésük legyen. Amit régészként is tanultam, viszem tovább: életmódtörténetet kell tanítani a gyerekeknek, hogy megszeressék a történelmet.

Kiemelt képünkön: Várnainé Balogh Beáta: „Életmódtörténetet kell tanítani, hogy megszeressék a történelmet”