Jubileumi Zonta-est volt Szabó T. Anna költővel és Tóth Dániel jazzénekessel Szombathelyen

Az emlékezésben erő van, és érték, hogy a céljaink töretlenek – mondta köszöntőjében Mészáros Réka, a klub elnöke a rendezvényen, amelyen részt vett dr. Nemény András polgármester, a szombathelyi klubok, a Lions, a Rotary és a Soroptimist, és voltak Zonta-vendégek Bécsből, Feld- bachból, Hévízről, Veszprémből is. Üzenetet küldött az alkalomra a nemzetközi szervezet kormányzója, Isabel Christing Ramell.

A szombathelyi klubot alapító Mák Károlyné visszaemlékezésében kiemelte: mindig ott segítettek, ahol arra nagy szükség volt. Többszörös elnöki szerepvállalásáért, a Zonta-célok iránti elkötelezettségéért oklevelet kapott, amint dr. Takátsné dr. Tenki Mária is.

Az ünnepi műsorban vendég volt a női lélek hangjait őszintén megszólaltató, a nemek közötti drámákról és szabadságharcokról is sokat tudó Szabó T. Anna József Attila-díjas költő, író, műfordító és Tóth Dániel magyar énekes, zenész, dalszerző, akit 2011-ben ismerhettünk meg „Szombathely hangjaként”, amely versenyen első lett 13 évesen.

Pallósiné dr. Toldi Márta beszélgetett Szabó T. Annával, akinek a műveiben a női sors minden lehetséges életvilága megjelenik azzal az ars poeticával, hogy „fontosat és igazat” szeretne mondani, annak ellenére, hogy régi hagyomány, hogy egy nőnek nem beszélni, hanem inkább hallgatni kell, sőt eltitkolni, elsimítani a problémákat. A költőnő szóba hozta: a transzgenerációs traumákról manapság sok szó esik, és ha a nemzedékek egymással nem beszélnek, nem adják át a történeteket, a titkolt fájdalmak öröklődnek; a generációk közti kommunikációval segíthetünk a lányainknak.

A női mintákról szólva az édesanyja mellett az anyósát, Tiszai Katalint is felidézte, aki Szombathelyen magyartanár volt, amint mondta, a segítségük nélkül nem lehetett volna kétgyermekes család- anyaként költő, író; a nagymamák megértették a küzdő fiatalasszonyt. A férfimintát is idézte: ha egy nő sokra tudja vinni, az azt jelenti, hogy az apja bízott benne, nagyra tartotta, megkapta a kellő odafigyelést, tiszteletet, megerősítette őt az értékében; ő ezzel az előnnyel indulhatott. Szabó T. Anna felolvasott a köteteiből – érzékeny húrokat pendítve a gyermekvárástól a végső magányig –, megosztotta, hogy nem könnyű írópárban írni a férje, Dragomán György mellett.

A harmincéves zontiánok ezen az esten egy 18 éves, bántalmazó családból elmenekült lánynak gyűjtöttek. Köszöntötték őket a társklubok, és műsort adott Tóth Dániel, aki a bécsi zeneművészeti egyetem jazz–ének szakán tanul.