Szabadi Istvánt, az Őrségi Református Egyházmegye új esperesét kérdeztük

Az Őrségi Református Egyházmegye az ország huszonhét egyházmegyéje közül területileg a legnagyobb, de lélekszámában a legkisebb, 12 000 fővel. Ide tartozik teljes Vas megye és Zala megye kétharmada. Az egyházmegye új esperese Szabadi István lett, aki Szakál Pétert váltotta a szolgálatban, a gondnoki teendőket pedig dr. Juhász Sándor vette át Balogh Pétertől.

– Az esperes és az egyházmegyei gondnok együtt képviselik az egyházmegyét. Látogatják a hozzájuk tartozó gyülekezeteket, vezetik az egyházmegyei testületek tanácskozásait, felügyelik a megválasztott tisztségviselők munkáját, végrehajtják a felsőbb egyházi határozatokat, és sáfárkodnak az egyházmegye anyagi javaival. Az esperes intézkedik a lelkészek választása és helyettesítése ügyében, beszámol az egyházmegyei közgyűlésen, valamint pásztorolja a lelkészcsaládokat – tudtuk meg Szabadi Istvántól.

Az új esperes elöljáróban még elmondta, hogy mint minden református egyházmegyében, itt is a legfontosabb feladat őrködni Isten Igéjének tiszta hirdetése és a sákramentumok helyes kiszolgáltatása felett. Az egyháznak ugyanis nincs más fegyvere, mint az igehirdetés.

– Hiszem, hogy az igaz egyház vonzereje a gyülekezetben jelenlévő Krisztus. A szent Igére épül fel az egyház, a lelki templom. A gyülekezet Krisztus nélkül olyan, mint a mágneses erejét elveszített vasdarab: nincs vonzása. Én vonzó keresztyénséget szeretnék az egyházmegyében. Nem elég a formális vallásosság, élő kapcsolatra van szükség, mint ahogy a szőlővesszőnek élő kapcsolatban kell lennie a szőlőtővel, nélküle venyige. Ez a legfontosabb! Krisztus azt mondja: Aki énbennem marad, az terem sok gyümölcsöt.

Az őrségi egyházmegye gyülekezeteinek ez a megmaradási törvénye. Emellett nagyon fontos a lelkipásztori és gyülekezeti közösségek megerősítése, a fiatalság megszólítása, hiszen akié az ifjúság, azé a jövő. Ha nem lesz utánpótlás, elfogynak a gyülekezetek. Imádkozni kell értük. Az új esperes fontosnak tartja, hogy a gyülekezetek szeretetközösségek legyenek, ne szaguk, hanem illatuk legyen.

– Gyengeségünk az, hogy kevesen vagyunk, óriási területen. A szórványok egyházmegyéje a miénk. A zalaegerszegi gyülekezetnek például közel kilencven szórványa van. A gyülekezetek és lelkipásztorok távol élnek egymástól. Nem kis feladat a szolgálatok ellátása. Gyengeségünk másik jele, hogy sok teher hárul a lelkipásztorra, gyenge a munkamegosztás. Sok helyen passzívak vagy közönyösek az egyháztagok, a lelkipásztori jövedelem igen alacsony. Egyházmegyénk erőssége viszont az élni akarás. Ady Endrével szólva: Az élet él és élni akar! Szabadi István harmincnégy éve a körmendi gyülekezet lelkipásztora, és az is szeretne maradni. Tény, hogy az esperesi megbízatás sok időt és energiát elvon a gyülekezeti szolgálatból, de ezt igyekszik pótolni. A molnaszecsődi, magyarszecsődi és egyházashollósi gyülekezetbe egy fiatal segédlelkész érkezett, aki máris besegít a hitoktatásba és hamarosan az esperesi hivatal adminisztrációjába is.

Szabadi István hiszi, hogy Istentől kapta az esperesi szolgálat méltóságát, annak minden örömével és terhével, aktív szolgálata utolsó ciklusában. Igyekszik szeretettel, hűséggel, minden erejével elvégezni a rá bízott feladatot. Ebben segítségére van az egyházmegye gondnoka, az egyházmegyei tanács, a lelkipásztorok és a hívek. Ezt a feladatot ugyanis csak közösen lehet végezni.

Az esperesi és a gondnoki ciklus hat évből áll, és kétszer újraválasztható. Az egyházi törvény szerint a lelkipásztor 70 éves koráig végezhet aktív lelkipásztori szolgálatot. Ez vonatkozik az esperesi szolgálat idejére is. Szabadi István már egy éve vezeti az egyházmegyét, és még három éve van az esperesi szolgálatban. Az egyházmegye gyülekezetei tudva azt, hogy hamarosan eléri aktív szolgálatának végét, így is bizalmat szavaztak neki. A feladatokat igyekszik megfelelően végezni és majd rendben átadni az utána jövő, Istentől kirendelt szolgatársnak.

– A jó hír megerősíti a csontokat, olvassuk a Szentírásban. Ha jó hírek jönnek a gyülekezetekből, örömmel tölt el, felüdít. Felüdít, feltölt az Isten előtti csend, ami mindannyiunk életében elengedhetetlenül fontos. Felüdít a léleksimogató zene, a természetjárás, a lelki testvérekkel való beszélgetés, de legfőképp a drága családom közelsége.

Kiemelt képünkön: Szabadi István 34 éve szolgál a körmendi gyülekezetben