Menekülő asszonyok, vérző emberek – Így emlékeznek vasiak, akik ott voltak 2006-ban Budapesten

Mint ismeretes, az 1956-os forradalom kitörésének ötvenedik évfordulóján, 2006. október 23-án Budapesten be nem jelentett tüntetések kezdődtek, amelyek a délutáni óráktól összecsapásokba torkollottak a rendőrség és a kormányellenes tüntetők között. A Belvárosban a Fidesz külön tömeggyűlésen tartott ünnepi megemlékezése végeztével az onnan hazafelé igyekvők csoportjába belekeveredtek a tüntetők, és a rendőrség az egyesült tömeget egységesként kezelve kezdett az oszlatásukba. A gyűlésen ott volt Horváth Csaba, a szombathelyi Fidesz alelnöke, a Polgári Egyesület Szombathelyért civil szervezet elnöke is, aki így emlékezik a történtekre:

Szombathelyről több, mint ötvenen utaztunk autóbusszal – elsősorban egyesületünk tagjai – a FIDESZ nagygyűlésére. Az Astoriánál összegyűlt százezres létszámú tömeg előtt többen is felszólaltak, elhangzott egy vers is. Miközben a Kossuth Lajos utcában felállított színpad közelében hallgattuk a szónokokat, a mellettünk lévő Magyarok Világszövetsége Székházának erkélyéről ledobált szórólapok tömkelegével tudatták velünk, hogy a Deák téren összetűzésbe kerültek a tüntetők a rendőrökkel.

Ezúton arra bíztattak bennünket, hogy mindenki azonnal menjen a közeli helyszínre! Többünket telefonon is hívtak rokonaink, ismerőseink – akik a televízió, vagy a rádióadók híradásaiból értesültek a nap eseményeiről –, hogy mi van velünk, mert egyre nagyobb a baj. Közben megjelent egy fehér inges ember is a székház erkélyén, akinek a karja és az inge is véres volt, s a mellette állók karmozdulatokkal jelezték, mutatták, hogy menjünk a Deák tér felé. A fejünk felett, szinte „karnyújtásnyira” (tán, hogy jobban beazonosíthatók legyünk), nagy robajjal, helikopterek köröztek, teljesen elnyomva a színpadon megszólalók hangját.

Egyre aggasztóbbnak tűnt a helyzet! Kezdeményezésemre, miközben még tartott a megemlékezés, szájról szájra adtuk egymásnak a hírt, hogy a nagygyűlés végén mindenki azonnal induljon el a Nemzeti Múzeumhoz, amely fél kilométernyire, a Deák térrel ellentétes irányban van az Astoriától. A nagygyűlés befejeztével, este 6 óra körül értünk a múzeum kerítéséhez. Izgatottan vártuk utastársainkat, miközben láttuk a Deák tér irányából futva menekülő asszonyokat, gyermekeket, köztük vérző embereket. Nem tudtunk továbbmenni, mert nagyon sok utastársunk hiányzott még. Az Astoria felől egyre erősödött a rendőrök akciójának „csatazaja”, amely a gumilövedékek és könnygázgránátok sorozatos lövöldözéséből, s a lovasrendőrök általi ütlegelésből eredt.

A párszáz méterre lévő akcióhelyszínről, ködszerű, fojtó fehér füst terjengett a levegőben. Félelmetes volt a helyzet, sokan el is sírták magukat, s kérték, hogy azonnal menjünk tovább! Bár egy-két ember még hiányzott a csapatunkból, de el kellett indulnunk a József körúton parkoló autóbuszunkhoz, mert nem tudhattuk mi vár ránk, ha maradunk. A nagykörúton, nem kis várakozás után, szerencsére a még hiányzó emberek is épségben előkerültek, s elindulhattunk Szombathelyre. Otthonainkban, a televízió híradásaiban, részletekbe menően, láthattuk e nevezetes nap budapesti eseményeit. Álmainkban sem gondoltuk volna, hogy az 1956-os forradalom kitörésének ötvenedik évfordulóján, újra vér folyik majd a pesti utcán.