Sötétedéskor óriási fellegként lepik el Szombathely légterét a vetési varjak

Szombathelyen a Széll Kálmán utca lakói ismerik azt a szituációt, amikor az egész napi munka után, a jól megérdemelt családi vacsorát a szemközti ház tetejét ellepő több száz vetési varjú kíváncsi tekintetétől kísérve lehet csak elfogyasztani. Sötétedéskor már-már megszokott látvány a Pelikán park irányába behúzó és a magas fák környékén sokáig kavargó varjúfelleg, melynek hatására könnyen érezhetjük magunkat Hitchcock Madarak című horrorfilmjében.

A varjú veszte, hogy sem külleme, sem hangja alapján nem indulhatna eséllyel a madárszépségversenyen. Mindezek mellé az sem elhanyagolható, hogy több iskolás nemzedékbe verték bele, hogy a varjú tűzzel, vassal irtandó, veszélyes és káros madár, mert a korábbi közhiedelem szerint megeszi a vetést, és elviszi a fácáncsibét. Ezért aztán amikor a ’70-es évektől kezdődően mint mezőgazdasági, vadgazdálkodási kártevőt minden lehetséges eszközzel irtották, senki nem ejtett értük könnyet. A vadászat és a mérgezés megtette a hatását. Ezenkívül élőhelyeik is összezsugorodtak.

A nagytáblás mezőgazdaság felszámolta a fészkelőhelyeiket: az erdősávokat, facsoportokat. Röpke negyven év alatt a költőállomány alig hetedére zsugorodott. Azok a szaporodó közösségek élték túl a vészkorszakot, amelyek képesek voltak alkalmazkodni az ember által létrehozott körülményekhez. A fészkelő kolóniák sok esetben városi parkokban kerestek menedéket. Itt viszont, mint ahogyan Szombathelyen is, többnyire közutálatnak örvendenek.

1980-ban még 250 ezer pár élt Magyarországon. Amikor 2001-ben védetté nyilvánították, már ritka madárnak számított. Eszmei értéke 50 ezer forint. Ma már csak 32 ezer pár él az országban. A városokban megtelepedett vetésivarjú-kolóniák a faj életben maradásának utolsó szigetei.

Felmerül a kérdés, ha egyre fogyatkoznak, mégis miért vannak most ennyien. A jelenségről dr. Gyurácz Józsefet, az ELTE SEK tanszékvezetőjét, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Szombathelyi Helyi Csoportjának elnökét kérdeztük.

– A vetési varjú részleges vonuló madár, ami azt jelenti, hogy vannak olyan madár­egyedek, melyek vonulnak, mások viszont helyben maradnak – mondja az ornitológus. – Ősszel és télen, főként Oroszország és Ukrajna felől jelentős madártömegek érkeznek a Kárpát-medencébe telelni. Ebből adódik, hogy a Magyarországon jelenleg fészkelő létszám ilyenkor felduzzad csaknem a hússzorosára, azaz körülbelül egymillió példányra. Ez Szombathelyen azt jelenti, hogy a Pelikán parkban fészkelő – becsléseink szerint – 180-200 párt alkotó állomány télen ötezresre nőhet a nálunk telelő, itt éjszakázó példányokal együtt. A helyismeretben, táplálékkeresésben minden bi­zonnyal az itt fészkelő, állandó egyedek segítenek a távolról érkezőknek.

Gyurácz József azt mondja, ez a sok vetési varjú Szombathelyen kiváló táplálkozási lehetőségeket talál a szeméttelepen. A nagy bevásárlóközpontok környékén ugyancsak megfigyelhetők kukázó varjak. Másik fontos táplálkozóterületük a kertváros, például a Gyöngyösszőlös, Gyöngyöshermán környéki kertek, ahol rengeteg diót és egyéb táplálékot találnak. Az avarban megbúvó gerinctelen állatokat és a rothadó gyümölcsöket is elfogyasztják, de a friss szántásban is sokféle talajlakó állatot, rovarlárvákat, kisrágcsálót találnak. A vasút és a forgalmas utak környékén is megkeresik az ehető hulladékot. A város környékét el sem kell hagyniuk, nem kell messze menniük.

– A magas fák jelentik számukra a biztonságos éjszakázóhelyeket – folytatja dr. Gyurácz József. – Ezért ideálisak számukra a Pelikán parkban és annak környékén található méretes platánfák, ahova délután, sötétedés tájékán húznak be a táplálkozóterületekről. Sokáig kavarognak a levegőben, míg minden madár elhelyezkedik. A vendégvarjak nálunk maradnak február végéig, március elejéig. Akkor az északabbi területekről érkezett madarak visszamennek a költőterületükre, a nálunk fészkelőknek pedig elkezdődik a nászidőszak a fészekrakással, a fészkek javítgatásával, majd pedig a költés.

A nemrég kiadott Madáratlaszban is szereplő felmérések szerint a telelő egyedek száma is csökkent az elmúlt húsz évben. Az egyik lehetséges ok, hogy ténylegesen csökken az állományuk, ezt pontosan nem tudjuk, de az is lehet, hogy a klímaváltozás miatt az északabbi területek is alkalmassá válnak a telelésre, és egyre kevesebben, csak a legzordabb vidékek madarai jönnnek el ide hozzánk.

Vas megyében három nagyobb telep van. Ezeken mind 150-200 pár költ rendszeresen. A szombathelyi Pelikán park mellett Táplánszentkereszten és Vépen van a legnagyobb kolónia.