Szemet vetettek a szép termésre, vadak pusztítottak egy Szombathely melletti táblában

A kukorica az egyik legfontosabb takarmánynövény, odavannak érte nemcsak a háziállatok, de vadon élő társaik is. Éppen ezért sok gazda fel is hagyott a kukoricázással, mivel megunták, hogy a kukoricaszemek java nem a magtárakba, hanem a vaddisznók, szarvasok gyomrába vándorol. A Nárai és Szombathely környéki földeken gazdálkodó Zernovácz József azonban nem akar felhagyni a kukoricatermesztéssel, egyrészt a vetésforgó miatt, másrészt mert jó ára van a piacon, feltéve persze, ha van mit betakarítani. Most azonban a Szombathely melletti, több darabból álló, tízhektáros területén hatalmas lett a vadkár, pedig a földjei be vannak kerítve, sőt több helyen villanypásztorral is védve vannak, csakhogy a szarvasok hatalmas lyukat ütöttek a kerítésen, és behatoltak, onnantól kezdve persze már szabad volt a járás, így aztán a vaddisznók be is költöztek a kukoricásba.

Hogy a vaddisznók nemcsak konyhának, de otthonnak és szülőszobának is tekintették a városhoz közeli táblát, arról akkor bizonyosodtunk meg magunk is, amikor az embermagasságú kukoricasorok között a szétszaggatott kerítéshez tartottunk. Utunk során – amit gyakran tarkítottak a taposás miatt kialakult több száz négyzetméteres tisztások – egy kukoricaszárból emelt dombocskára, egy úgynevezett fialóvacokra lettünk figyelmesek, egy koca ide ellette kicsinyeit. Ha pedig a kismalacok itt születtek, nem is nagyon siettek tovább, a hatalmas terített asztal árnyékában vidám a malacélet. Utóbb kiderült, nem csak egy koca találta jó ötletnek megszülni a kukoricásban: a vadkárt felmérő Kása Róbert igazságügyi szakértő két fialóvackot talált. Mint elmondta, egészen pontosan, egy-két százalékos hibahatárral fel lehet mérni az állatok okozta pusztítást, de hogy konkrétan itt mekkora lett a kár, azt a vizsgálat lezárultáig nem árulhatja el.

Zernovácz József szerint viszont biztosan tetemes a kár, amin a kerítéshez érve nem is lepődtünk meg. Több helyen is látszottak a betörés jelei és a vadcsapások nyomai. Nem is csapások ezek, hanem valóságos sugárutak, amelyek mentén kukoricacsövek borították a földet mindenfelé. Az állatok nemcsak megették, hanem csörtetés közben le is verték a csöveket. Ezeket a kombájn már nem tudja learatni, csak kézi erővel lehetne összeszedni a kukoricát, de arra aztán végképp nincs kapacitás, marad tehát a földön az összes. A kár mértékét az is súlyosbítja, hogy a vad a bőség láttán hajlamos a pazarlásra: a csövek többségébe láthatóan csak beleharapott, ízletesebb falatok reményében újabbakat keresett. Abból pedig akadt bőven, az idei év kukoricaszempontból – itt legalábbis – kifejezetten jól alakult. A kukoricának is napfény kell és eső, ez utóbbi sokáig hiányzott, ám végül éppen időben érkezett, így szép lett a termés, nem csoda, hogy megtetszett a vadnak is.

Miután az igazságügyi szakértő megállapítja a kárt, azt a vadásztársaság megtéríti, leszámítva a tíz százalék önrészt, így aztán veszteségként ennyit már biztosan elkönyvelhet a gazda, aki a kárfelmérés után egyből neki is állt az aratásnak. Amúgy is itt volt már az ideje, meg talán már jóllaktak az erdő vadjai, jusson hát valami háziasított rokonaiknak is.

Kiemelt képünkön: Nagy pusztítást vittek véghez a szarvasok, vaddisznók – mutatja Zernovácz József