Jó reggelt, Vas megye!

Keresett valakit a kis öregasszony, így hívta magát. Nyolcvankét éves volt, özvegy, anno felnevelt két árvát a férjével, a sajátja Down-szindrómával született. Azért telefonált, hogy valaki értékelje: rendszeresen segített a rászorulóknak; többször adott, nem keveset, és most is menne bevásárolni, osztani, csak nem engedi már a fizikai teste. Elismerést akart, de a történetét nem adta, se a nevét, se az arcát. Beszélgettek. Hogyan kaphatna ő segítséget a bevásárláshoz, és a szállításhoz, hogy eljuttathassa, akiknek szeretné. De a kis öregasszony ezt sem akarta. Ekkor már elégedett volt: megértést kapott, együttérzést, nem is akart menni sehova, azt mondta, tulajdonképpen csak egy embert keresett, és örült, hogy talált.