A gencsi szikvízkészítőnél jártunk, akinek szódatörténeti kiállítása a hazai buborékos víz kétszáz évéből idéz - fotók

A közel hatvan szikvizes üveg között láthatunk háborús időkből maradt kerámiabetétes szódásüveget – akkoriban kevés volt a fém, legalábbis a hadiipar használta fel jórészt. A Trianon utáni, revíziós üveg kuriózum, országos szinten is ritkaság, nem sok maradt fenn belőle. A háromfelé ágazó sárkányfejes csőrnek története van – hívja fel a figyelmet Kovács Gábor. Amint kiderül, a hazai szikvízgyártáson belül egy sarokpont volt.  

A 19. században még gyógyszerészek és „vegytudorok” készítették a szénsavas vizet – Magyarországon Jedlik Ányos bencés szerzetes, természettudós találmánya nyomán, aki úgy alkotta meg a maga szódagépét az 1820-as években a győri gimnáziumi szertárban, hogy nem ismerte a nemzetközi történelmi előzményeket. Mindenesetre a savanykás vizet, amelynek pezsgését a széndioxid adta, nem csak szomjoltóként kedvelték meg az emberek, hanem gyógyszernek tekintették.  

– Egy öreg szódás mesélte, hogy a szódásüveget egyes orvosok beöntéshez is használták – tudtuk meg Kovács Gábortól. Ennek híre ment, és tiltakozni kezdett a szikvizes szakma. Egy gyógyszerész nagy nyilvánosság előtt is követelte, hogy az addig forgalomban lévő szifonfejeket cseréljék ki, alakítsák többágúvá, hogy a szerkezet ne legyen alkalmazható beöntéshez. Panaszának helyt adtak, és királyi rendeletbe foglalták az 1900-as évek elején. Ekkor alkották meg az elágazó – rózsás, sasos, sárkányfejes – kiöntőcsöveket. 

A kiállításban a falubeliek által behozott szifonok között sok a 60-as, 70-es, 80-as évekből való, a legkülönbözőbb formájúak; hoztak be ajándékba felújított régi szódásüveget is. A mai fiatalok számára már patronos szifon is régiségnek számít, pedig valamikor a gyerekeknek élményszámba ment patront cserélni, hallgatni, ahogy betekeréskor pisszen, és szörpöt készíteni a friss szódával. A 20. század második felében általános volt a családokban hűtőszekrény tetején a tálca, rajta a szifon és a szörpös üveg, ezek még a nyaraláskor is nélkülözhetetlen kellékek voltak. 

 Úgy tűnt, hogy leáldoz a napja a szódának, mikor a patronok cseréjét 2019-ben megszüntették az élelmiszerboltokban. Akkor voltak, akik áttértek a palackos buborékos ásványvíz vásárlására: Ez a fordulat kedvezett a szikvízkészítőknek is.  

Vas megyében nem sokan dolgoznak ebben a szakmában, jellemzően régi szódások. Gencsapátiban ez újdonságnak számít: a koronavírus-járvány idején pattant ki a szikvíz előállításának ötlete Kovács Gábor és Vincze Ferenc – a híres gencsi néptáncos (akiről a hagyományosan pünkösdhöz kapcsolódó szólótáncversenyt és a legjobbaknak járó díjat elnevezték) unokája – fejéből, amikor  együtt fröccsöztek egy nyári vasárnap délután mint szomszédok, és arra gondoltak, milyen jó lenne a saját termelésű bort saját készítésű szódával inni. Vörösmarty Mihály se álmodhatott volna nagyobbat, aki egyébként a fröccs szót kitalálta, miközben – a legenda szerint – Jedlik Ányossal iszogattak, és megspriccelték szódával a bort, a költő pedig versbe szőtte megfigyelését, miszerint „Fölfelé megy a borban a gyöngy;/Jól teszi”. 

Beiratkoztak egy budapesti szikvízkészítő tanfolyamra. Az elméletet a pandémia miatt online tudták elvégezni, csak gyakorlatra kellett elszegődni. Egy év alatt megteremtették a feltételeket a szikvízgyártáshoz. Ma már, mint a régi szódások, kocsiról is adják a palackokat. Az itt élők jól ismerik az szódásautót, megállítják menet közben, hogy a rekeszt tudná-e cserélni. A jó szikvízről azt lehet tudni, hogy előkezelt (szűrt, csírátlanított), öt-hét fokon porlasztott, mert minél hidegebb a víz, annál jobbak benne a kötések. Kovács Gábor úgy magyarázza, hogy a meleg sört sem lehet meginni, mert ilyenkor nincsenek benne buborékok, de ha lehűl, visszadiffundál, vagyis visszakötődik a széndioxid.  

Gencsen és a környéken örülnek az itt készülő szódavíznek, sok ember azért issza, mert úgy tapasztalta, hogy segíti az emésztést, mások azért fogyasztják szívesen, mert az egészséges étrendjük mellett az értékrendjükbe is illik, hiszen ez helyi termék. Nem mellesleg az újratölthető, hosszú éveken át használható szikvízpalack környezetbarát is. 

Kovács Gábor nemrégiben rajzpályázatot hirdetett a bubisvíz ábrázolására, több mint háromszáz gyermek küldött be színes képet szörpről, nyárról, gyümölcsről. A pályázaton úgynevezett Xódi babát lehet nyerni, aminek a fején buborékok vannak. A fantáziafigurát Szalai Zsófia tervezte, és az a Nemescsóban élő Ferenczi Katalin készítette el, aki egyébként híres mesehősöket horgol. Ez is retro, ahogy bizonyos értelemben (a cserepatronos korszakra nosztagiával gondolva) a szóda is.  

Az az érzés nem változik az idők során, hogy milyen mennyei fröccsöt, szörpöt kortyolni egy jó ebéd után. 

 A nemescsói Ferenczi Katalin horgoló tevékenységét korábban ITT mutattuk be >>