A kiégés a munkahely felelőssége is – Wawrzsák Zsolt szupervizort az okokról is kérdeztük

A kiégés vagy burnout fizikai, érzelmi, mentális kimerülés, krónikus munkahelyi stressz szindróma, amit nem sikerült eredményesen kezelni. Számtalan cikk foglalkozik a jelenséggel, amelynek egészségkárosító hatását az Egészségügyi Világszervezet 2019 óta hivatalosan iselismeri. Hogyan függ össze a munkavégzéssel és milyen tünetekkel jár? – kérdeztük a szakembert.

– Önmeghatározásunkat külső tényezők is befolyásolják: a munka, a tevékenység ilyen. Amikor a munka során pozitív élményeket szerzünk, az önbizalmat ad. Ha a külső megerősítő tényezők nincsenek jelen, hiányos a visszajelzés saját megbecsültségünkről, kérdések merülhetnek fel bennünk a hasznunkra, a személyes értékünkre vonatkozóan. Önértékelési, önbecsülési zavar alakulhat ki – mondja. – A munka során személyiségünk sok rétegét használjuk. Olyan erőforrásokat, amelyek kimerülhetnek. Ha folyamatként beszélünk a kiégésről, annak különböző fázisaiban más és más tünetek jelentkeznek. Az elfáradás tűnik fel először. A vállat, a testet ólomnehéz súly húzza. Párhuzamosan jelentkezhet a gondolkodási zavar, a koncentrációs problémák. Nem érezzük jól magunkat a bőrünkben, romlik a teljesítményünk, gyakrabban hibázunk. Nehezen tudjuk kezelni az indulatainkat, sokszor szélsőségesen, indokolatlanul reagálunk, sírunk vagy nevetünk nem odaillő helyzetekben. Később már testi tünetekkel jár a folyamat: a mély apátia szakaszában az emberi kapcsolataink annyira leépülhetnek, hogy szinte bezárkózunk a magányunkba. Az egyedüllét sokszor depresszív folyamatokat indít el: emésztési problémák, alvászavar léphet fel, függőségek alakulhatnak ki: alkohol-, drog-, szexfüggőség – utóbbi főleg a férfiaknál gyakori a kiégés kompenzálására. Általános érdektelenség léphet fel a világ dolgaival kapcsolatban. Kicsúszik a talaj a lábunk alól, amihez szív-érrendszeri panaszok társulhatnak, hevesebb szívdobogás-érzés, a vérnyomás váltakozásai. Aki a mély kiégés állapotában van, annak szürke a belső világa és szürke számára a külvilág is.

A kiégéshez vezető körülményekről is faggattuk. – Általában természetesnek vesszük, hogy a munkakörnyezetünk rendezett: működnek a számítógépek, megy az internet. Ha ez változik, tegyük fel, hogy nem elérhető egy alkalmazás, az stresszkeltő tényező lehet, de kiégéshez nem vezet. Kiégéshez a kapcsolatokból származó elégtelenségek vezethetnek. Az például, ha igazságtalan a bánásmód a munkahelyen.Ha túlzottan megterhelő feladatot végzünk, vagy nem a kompetenciánknak megfelelőt. Ha tisztázatlanok a foglalkoztatási szerepek. Ha valaki túlzottan és folyamatosan alárendelődik a munkatársainak és a vezetőjének, az is növeli a kiégés kockázatát .Ha valamilyen probléma felüti a fejét a szervezetben, és a vezető ezt erős szankcióval reagálja, vagy ha a munkahelyi vezető kiszámíthatatlan érzelmi reakciót mutat, az is tartós stresszállapotot eredményezhet. Csakúgy, mint az indokolatlan időnyomás, vagy ha a munkahely nem méltányolja a munkavállaló betegségét, ha nem vesz tudomást személyes problémáiról. 

Minden olyan területen jellemző a kiégés, ahol magas a személyközi interakciók száma. A segítő szakmákban, a szociális szférában dolgozók, az orvosok, a tanárok, a rendőrség munkatársai, jogi területen és az ügyfélszolgálaton dolgozók is érintettek lehetnek. A kiégés az empátiás kapacitásunk kimerülését is jelenti. Elveszítjük a másik iránti érzékenységünket. Ha ezt a veszélyeztetettséget felismeri a munkahely, és támogató folyamatokat indít: előadásokat, egészségügyi szűréseket vagy szupervíziót szervez – azzal segít egyensúlyban tartani a munkatársak mentális egészségét.

Wawrzsák Zsoltnál a vezető felelősségére is rákérdeztünk. – A legfontosabb, hogy legyen kapcsolatban a munkatársakkal. Aki azt mondja: az ajtóm mindenkinek nyitott, hozzám bármikor be lehet jönni, az aszimmetrikus viszonyt feltételez. Ha a vezető ott van a munkatársak között, közösen oldanak meg feladatokat vagy egy döntés előtt kikéri a munkatársai véleményét is, támogatja őket, az sokat segít. A munka értékére való napi visszajelzésre is szükség van.

A szakember állítja: sokat tehetnek jóllétükért a munkatársak maguk is. Ehhez meg kell tanulni, hogyan bánjunk az időnkkel, tudatosan kell figyel baráti, családi kapcsolatainkra, arra, hogy mi is fontossá váljunk, ne csak a munkánk. Fel kell ismeri, hogy a mozgást és a pihenést nem csak kampányszerűen kell beépíteni az életünkbe. Hasznos, ha elsajátítunk különböző stresszkezelő technikákat, ha megtanulnunk jól aludni. Van tehát bőven teendőnk arra nézve, hogy a mentális működésünk megváltoztatásával, testi kondíciónk javításával, érzelmeink megélésével és kimondásával tegyünk az egyensúlyunkért. 

Hallgassa meg a szakemberrel készült podcast adásunkat is!