Menni kell! – A szombathelyi születésű Ertler Aliz a komfortzónáján kívül utazik

Száz történet negyven országot érintve, 32 témakört – Anyukám, Badacsonyörs Bicikli, Cirkalmas, Csodaszállások..... Vasút, Wellness, Zsibvásár – körbejárva ABC sorrendben – ez a Menni kell! Utazások a komfortzónán kívül Brazíliától Kamcsatkáig című tekintélyes, több mint 600 saját

fotóval teletűzdelt kötet. Kis túlzással Aliz életének fő műve, amelynek az elkészítéséhez minden korábbi szakmai ismeretére, munkatapasztalatára szüksége volt: ő írta, tördelte, a nyomdai előkészítését is ő végezte, és magára vállalta a terjesztés, a marketing, az értékesítés és a logisztika feladatát is.

„A könyv olyan országokról szól, amik a köztudatban veszélyesek, koszosak, drágák, érdektelenek vagy csak rossz infrastruktúrával rendelkeznek. Személyes történeteim mindennapi és kevésbé mindennapi témákról egyaránt szólnak, amin keresztül megtapasztalhatjuk, hogy mennyire mást jelent ugyanaz a dolog mondjuk Kolumbiában, Madagaszkáron vagy éppen Indonéziában, és pont a másság miatt mennyire érdekes a mi kis világunk. Nemcsak azok számára érdekesek, akik szeretnék mélyebben megismerni más országok és kultúrák sokszínűségét, ….de azoknak is, akik különféle korlátok vagy döntések miatt nem utaznak, a történetekkel képzeletben bejárhatják a világot.” – írja magáról. Egy cappuccino mellett egy örökké kíváncsi, nyitott szívű, felfedezni és a kötöttségektől lehetőleg szabadulni vágyó ember mutatkozott be, aki korábban sem blogot, sem naplót nem vezetett. 

– Döntés és persze élethelyzet kérdése is, hogy utazunk-e. Nem kell mindig repülni, de ha igen, azt kézipoggyásszal tegyük. Ne nyáron válasszuk úti célként Olaszországot és Franciaországot, mert az biztosan drága lesz. Szálláskeresésnél pedig döntsünk bátran a lakáscsere mellett – több évtized tapasztalata mondatja ezt Alizzal. Persze ő sem gyakorlott utazóként kezdte az életét.

– Szombathelyen születtem, és az édesanyám most is itt él. A Kanizsai Dorottya Gimnáziumban érettségiztem – a rendszerváltozás évében voltam 18 éves. A korosztályom úgy érezhette, kinyílt a világ az utazás, a nyelvtanulás, az ösztöndíjak lehetőségeivel. Az egyik lapban találtam a Camp Americahirdetését, amelyben fiatalokat kerestek tábori munkára és családokhoz az USA-ba. Sikerrel megpályáztam, és az érettségi után nyárra kimehettem Amerikába. Így történt, hogy előbb jártam New Yorkban, mint Győrben. Meghatározó lett az a tíz hét, nagyon élveztem. Utána Pécsre jártam egyetemre, marketing szakra – onnan ösztöndíjjal jutottam el Dániába egy évre, ahol húsz országból érkezett fiatalokkal és más oktatási rendszerrel találkoztam.Ott ismertem mega férjemet, az ő révén későbbhét évig Hollandiában éltünk.

Ahogy közgazdász férjét a munkája újabb országokba szólította, Aliz is ment vele kiküldetésbe: három évre Moszkvába költöztek, egy évre Dubajba. Őközben grafikus képzést végzett, és 12 éve már home office-ban dolgozik, ebből az első kilencet a Nemzetközi Vadászati és Vadvédelmi Tanács kötelékében. Azt mondja, mindig érdekes munkahelyei voltak: egy orvosi kiadóvállalatnál, művészeti alapítványoknál. Munkát vállalt a Nemzetközi Vöröskeresztnél, a Piros Orr Bohócdoktorok Alapítványnál, és évekig a műegyetemi állásbörzék marketing- és grafikai anyagaiért volt felelős – hozzátartozik, hogy korábban visszaköltözött Magyarországra, mint a férje. Három éve szabadúszó, Badacsonyörsön élnek, fenn a hegyen. És mivel mindketten tudnak megbízásokat teljesíteni távmunkában, több hétre, sőt, akár több hónapra el tudnak szakadni az otthonuktól.

– Emlékszem, Dánia után az első utunk, ami a fehér ember világából kivezetett, az Indiai-óceán északi részén található szigetország, Sri Lanka volt. Oda még szervezett úttal mentünk, az utolsó harmadában egyéni programmal – az volt az igazán nagy kaland. Onnantól csak olyan úti célt kerestünk, ahová saját szervezésben jutottunk el. A Lonely Planet útikönyvből vettünk tippeket, ami alacsony költségvetéssel utazóknak szólt, és egyre jobban megjött az étvágyunk, hogy újabb helyeket fedezzünk fel. Rádöbbentem, hogy a felkészülés legalább olyan izgalmas, mint az ottlét, és hogy a világon mindenhol vannak szép és érdekes látnivalók, és nem kell messze menni, hogy megtaláljuk őket. Én sokszor messze mentem, de akkor sem a nagy látványosságokra koncentráltam, hanem a mindennapi dolgokra. Nagyon szeretjük a kempingezést akár Kamcsatkán, Afrikában, Hawaiin, sivatagon és magas hegyen. Olcsó és fantasztikus élmény, a szabadság netovábbja. A másik mód, ahogyan utazunk, a lakáscsere, amire az utóbbi hat-hét évben szoktunk rá. Ha valakinek a házában laksz, akkor azt olyan helyen és úgy teszed, ahol a helyiek, így lehet belecsöppenni az ottaniak életébe. Ha pedig a vendéglátóval is találkozol, elvisz jó helyekre, nekünk mindegyikben volt részünk – mondja, és említ néhányat az emlékezetes országok közül:

Szváziföldet, Afrika egyik legkisebb országát, ahol már négyszer járt, először húsz éve öt hétre önkéntesként. A Dunántúl területű, tengerparttal nem rendelkező államban három különböző éghajlati zóna található, a magas, zöld hegyektől a forró szavannáig minden megtalálható, a kultúrája pedig középkori hangulatú. Namíbiát, amelynek nagy része sivatag, és akár több száz kilométeren át nincs emberi életre utaló nyom. Etiópiát a 14-15. századi templomaival, gyönyörű freskókkal és izgalmas ételekkel. Iránt, a hatalmas, változatos országot, ahol az egyik legvendégszeretőbb nép él, és ahol az Ezeregyéjszaka meséjébe csöppen az ember.

– Szeretem az extrém helyeket, és amelyek meglepnek. Az év elején két hónapot töltöttünk Kolumbiában. A hatalmas Medellín, ahol Pablo Escobar, a világ legnagyobb drogbárója élt, a ’80-as években a világ egyik legveszélyesebb városának számított, tavaly a világ harmadik legélhetőbb városának választották. Hihetetlen metamorfózison ment keresztül. Legutóbb két hétre Szicíliába vettünk repülőjegyet a férjemmel – oda-vissza 12 ezer forintból, és nem is lesz sok költségünk, hiszen lakáscserével megyünk a sziget egyik és másik felére is. Egy-egy helyen igyekszünk hosszabb időt tölteni. Napközben dolgozunk, a szabadidőnkben felderítjük a környéket. Jóféle függőség az utazás, élménykeresés, és hihetetlenül feltölt. Rossz élményük nem is volt igazán.

Aliz angolul és hollandul anyanyelvi szinten beszél, de elboldogul oroszul, franciául és spanyolul is. Az utazást azoknak ajánlja, akiket a természet, a kultúra vagy az emberi kapcsolatok érdekelnek, akik kíváncsiak más népek szokásaira, ételeire. Az ő életfelfogásán változtatott az, hogy a világot járja: – Jóval pozitívabban látom a dolgokat. Hálásak lehetünk, hogy Európába születtünk: globális szinten kivételezett a helyzetünk – állítja.

Számára elképzelhetetlen, hogy lesz olyan, hogy azt mondja, nincs kedve menni. A világ 194 országából a fele még felfedezésre vár. Csak egészség legyen, minden más megoldható.

Világjáró előadása Szombathelyen, december 19-én, kedd délután 17 órakor lesz az Agora Savaria Filmszínházban.