Százévesnek látszó húszéves növények – Nagy odafigyeléssel kell nevelni a bonsai fákat

Kínából terjedt el, Japánban lett nagy sikere a bonsai kultúrának. Ekk István házában mindkét országnak ott a nyoma: a sok ezer éves kínai térrendezési hagyományok szerint eredeti kínai műalkotásokkal, tárgyakkal rendezte be az otthonát többek között tibeti és japán sarokkal, könyvtárral, pihenő- és dolgozószobával. Az enteriőrlélegzetelállító, de ez egy másik írás témája. A szombathelyi Japán napok állandó kiállítójától ezúttal azt kértük, vigyen bennünket közelebb a bonsai növények világához.

Alapvetésül: a bonsai (a bon jelentése: edény; a sai jelentése: kis fa, növény) a természetben nőtt fa szépségét, tökéletességét jeleníti meg kicsinyítve. Nemcsak utánozza a természetben látható alakzatokat, hanem egy növénybe sűríti azokat a jellegzetességeket, amelyek egy idős, sok vihart megélt, de életerős fa látványát keltik. Lényege pedig a következő: egy fafajtát kis edénybe ültetnek és a természet alkotta formára igazítanak, alakítanak metszéssel, drótozással és a gyökerek metszésével. Így születnek a különlegesen csavarodott törzsű, lépcsőzetes koronájú példányok.

Ekk István keleti jellegű bemutatókertjében húsz év körüli Hinoki ciprust, tiszafát, cseresznyeszilvát (mirabolán) mutat és az ausztriai Borostyánkő (Bernstein) elhagyott kőbányájából kiásott-megmentett fenyőt, yamadorit, azaz bonsai alapanyagot – a kedvünkért hozta ki mindegyiket a két telelőből. Az időjárástól függően november végétől márciusig a két helyiségben tárolja több száz növényét, köztük a lombját hullatott gránátalmát és az alakítás alatt lévőket is állandó 5 Celsius fokban. A lombhullatókat már gondosan megmetszette, az örökzöldeket „csak” drótozta, hogy alakuljanak az ágaik – tavasszal aztán leszedi a drótokat. Egy bonsai esetében az edény alakjának, színének, formájának, a növény gyökérzetének, törzsének és a koronájának összhangban kell lennie – magyarázza, hozzátéve, hogy a bonsai soha nincs kész.

– A bonsai műalkotás. A fák nem egy fa fiatal változatai, hanem a gondozás során kis méretben tartott növények, amelyeken több évig dolgozunk. Előfordul, hogy feszültséget, drámát teszünk a növénybe, mesterségesen megöregítjük a fát, hogy idősebbnek látsszon: kifejezve például azt, hogy villám sújtotta, de élni akar. Speciális a nevelési technológiájuk: a különböző metszési, fanevelési stílusoknak szigorú előírásai vannak – ezek alkotják a bonsai-kánont. Lényegesek az éghajlati és talajtényezők, a növényfajok és az edények megválasztása, a növényvédelem, az öntözés esővízzel. Bőven tartogat kihívást és élményeket a nevelésük.

Ekk István annak idején a hivatása révénkezdett érdeklődni a bonsai iránt. 1980 körül a Kertész TSZ-ben már többen foglalkoztak a szubtrópusi területekről jött szobafikuszokkal az üvegházakban. Budapestről hívtak előadókat a témában, majd bonsai szakkör indult az MMIK-ban a vezetésével. Amellett, hogy „az értelmiségi lét részeként” nyitott a világra, rengeteget olvas, színházba jár és dobol a Shadox nevű bandában, közel negyven éve hobbija, szenvedélye a bonsai. Egy-egy fácska évtizedek óta kíséri, a törzsgyűjteményétől sosem válna meg. A növények meghálálják a gondoskodást, ő pedig tudja a kívánságukat. Türelmet és tiszteletet tanít a bonsai. A tanítványainak is ezt adja át.