Vasi kincskeresők a Magányos hegyen - A szenzációs leleteket megtaláló lelkes celldömölki és rumi önkéntesekkel beszélgettünk

 – A Somló-hegy már a régészet hőskorában, azaz a 19. században európai hírnévre tett szert az innen előkerült, fényűző gazdagságot rejtő késő bronzkori és kora vaskori sírok révén – hangsúlyozta a kiállítás egyik kurátora, Soós Bence. – Az elmúlt száz évben viszont a magyar régészet némiképp megfeledkezett a hegyről, amit manapság elsősorban a borkultúrája, a pazar kilátás és a középkori vár miatt ismerünk. A kiállítás azt szeretné bemutatni, hogy milyen elfelejtett történeteket rejt a hegy, illetve, hogy miket tud ebből rekonstruálni a régészet. És akkor itt kerülnek képbe a vasi fémkeresők. A március végéig látható kiállításon az ő leletei is megtalálhatók. Soroljuk: Budai Győző Csaba és Rózsás Péter egy-egy bronzkori depótalálatával, Moklovsky Roland kacsafejes fibulával, Horváth Norbert csónakfibulával, Horváth László egy kora vaskori csüngővel, Király Krisztián egy megolvadt lándzsa hegyével bővítette a tárgyi emlékek sorát. 

A tárlat a magányos tanúhegyen, a Somlón zajló legújabb régészeti kutatások és a vasi fémkeresők eredményein és a magyar régészet hőskorából származó felfedezéseken keresztül mutatja be a hegy késő bronzkori és kora vaskori világát, a hegyet uraló harcosok szokásait és a két korszak kivételes tehetségű fémművesmestereinek legszebb alkotásait. 

A szakemberek szerint a kincsleletek alapjaiban változtatják meg az eddig kialakított képet: a Somló, mint vulkáni tanúhegy ma leginkább különleges borvidékként, kirándulóhelyként és középkori vára miatt ismert, és kevesen tudják, hogy a Kr. e. 1. évezred első felében harcosok vezette közösségek lakták.  

Rózsás Péter „civilben” Celldömölkön mentőápoló, amúgy motoros, versenybíró és feleségével megszállott fémkereső. Otthonában külön szekrényben gyűjti a megtalált és megtartható tárgyakat. Eladni egyiket sem akarja, a tudat fontosabb, hogy ezek a földben voltak ismeretlenül, de ő rájuk talált. – A Somló-hegyen meghirdettek egy kutatást, és többedmagammal mentünk besegíteni a régészeknek – kezdte Rózsás Péter. – Jómagam az öt közül a hármas depót találtam meg.
 Mint kiderült, ez volt a legnagyobb és a legértékesebb. A kutatásokból tudható, a Somló-hegyen halottakat nem temettek el. A szakemberek szerint az általam feltárt tárgyak egy gazdag hölgyé lehettek. Legfelül volt három, gyönyörűen mintázott kés, illetve lándzsahegy, amiket feltehetően állatbőrbe burkoltak. Ezek alá helyezték el a kerámiaedényt. Ebből kerültek elő a karperecek, az aranyspirállal összekötött kagylóból készült hajtűk. Az alapos feltárás során felszínre került egy kőfajta – a radiolarit –, bronzkalapács, sarlók, balta, kés, öntött csap, ékszer és ruhadíszkészlet, fel- és alkarperec, borostyán aranyspirál, pitykék (gombok), bronzkorong arany fóliával borítva, ami valószínűleg a napot ábrázolta. 
 

• A megtalált tárgyak az időszámításunk előtti 980–950-es évek közöttiek lehetnek.
•  Fémkereső szempontból, mivel vulkanikus eredetű, a Somlóhegy nehéz terepnek számít. A kőzetet 50 centiméteres talajréteg borítja. A feketeföldnek viszont nagy a vastartalma, ami bizony megzavarja a műszert, megtréfálja a kutatót. 
• Sokszor fals jelet kap és ad a fémkereső. 
  – Igazából én sem találtam volna meg ezt a depót, ha nem lenne ilyen érzékeny a műszerem – mélázott el Rózsás Péter. – Lehetséges, hogy szerencsém is volt, mert az avarréteghez képest viszonylag magasan voltak a kések. Több társam utólag elmondta, ők is elmentek az érintett terület felett, de az ő gépük nem adott jelet. 
   

Rózsás Péter úgy véli, abban is szerencséje van, hogy szeretett feleségével, Rózsás-Csőkör Edinával együtt keresnek, közösen járják az erdőt, a mezőt, a vasi tájat. A fémkeresés közös hobbi, amit mindketten nagyon szeretnek. A társaik rájuk is aggatták a jelzőt: a kincskereső házaspár. 
Rózsás Péter a Káld melletti Farkaserdőn is kutatott. 
Ez a terület arról ismert, hogy 1944- ben Vitéz Molnár László harci repülőgépét amerikai gép lőtte le, katapultált, és egy vadkörtefán akadt fenn. Ahogy mesélte, bár ez egy jól kutatott és feltárt téma, ezen a részen is lehetnek még érdekes emlékek. Minden bizonnyal visszatér még ide. Március 14-én Celldömölkön, a Kemenesaljai Művelődési Központ és Könyvtárban a vasi fémkeresők közös előadással mutatkoznak be. Itt mindenki berendezheti majd a saját tárgyaiból álló kiállítását.
 Király Krisztán a vasi fémkereső csapat lelke, összefogója, a papírmunkák elintézője. Ő maga is lelkes kincskereső, a csoport közösségi oldalának kezelője.
 – Jó évünk volt 2023, rengeteg olyan dologra bukkantunk a föld alatt, amire nem is számítottunk – kezdte a rumi fémkereső. – Előkerültek második világháborús relikviák, valamint középkori és római kori érmék, fibulák, használati tárgyak. A régészeti korú tárgyak az úgynevezett EOV-koordinátákkal ellátott leletes tasakban kerülnek a Savaria Múzeumba. 
A vasi fémkeresők csapatát tízen alkotják, mindenkinek megvan saját területe. Magyarországon a fémkeresőzés szigorú szabályokhoz kötött, engedélyköteles tevékenység. A régészetileg védett helyeken csak szakember felügyelete mellett lehet kutatni, az előírások betartását az Örökségvédelmi Hivatal munkatársai felügyelik. Vas vármegyében is megvannak azok a védett területek, amelyekre nem szabad rámenni. A törvény szerint az 1711 előttről származó és földből előkerülő leletek a magyar államot illetik, az 1711 utáni tárgyak megtarthatók, kivéve, ha jelentős régészeti értéket képviselnek. 
– Azt tapasztaltuk, hogy a leletek többsége a felszíntől nézve átlagosan harminc centiméteres mélységből került elő – folytatta Király Krisztián. – A műszer mindenféle fémet kimutat. Így robbanószerkezetek is a napvilágra kerülhetnek. Tavaly az egyik helyen 300 lőszert tartalmazó rakaszt találtam. Értesítettük a tűzszerészeket, akik elszállították a hadieszközöket. A vasi fémkeresők hamar megtalálták a közös hangot, jó csapatot alkotnak. Van köztük mentőtiszt (róla már esett szó), mezőgazdász, hegesztő-karbantartó. 
A közös bennük a múlt megismerése iránti vágy. Folyamatosan képezik magukat, hogy minél több fémtárgyat lehetőség szerint már a megtalálás helyén felismerjenek.