Mind elszálltunk - Nem csak a bábművészeti világtalálkozónak volt jó helye a Ferences-kertben - fotók, videók

Egy kicsit mind elszálltunk, akik ott voltunk a Kemény Henrik emlékének ajánlott hétvégi bábművészeti világtalálkozón a szombathelyi  Ferences-kertben. A Mesebolt Bábszínház a házigazda szerepében is maximálisan helytállt.

Biztos, hogy az Argentínából érkezett kétszemélyes társulat, a ManoAmano Circo a legek között van a csepűrágók szombathelyi világtalálkozóján – amely mindenestül „leg”.  Ana Clara Manera és Martin Umerez két előadást is hozott. Hogy kik ők? Akrobaták, artisták, színészek, bábművészek (fizika és lélektan kéz a kézben jár – vagy mondjuk a levegőben). Van bennük könnyedség, nagyvonalúság, kedvesség, a szó legszebb értelmében vett egyszerűség – és persze felkészültség, koncentrációs képesség; csak a munka fáradságát fölülírja az elegancia. És bizalom. Van hozzá humoruk, kreatívak, bánnak a testükkel, odafigyelnek egymásra (másképp nem megy) és a közönségre. És közben „legyőzik a gravitációt”. Most az argentin csapatról beszélünk – de a jellemzés voltaképpen minden fellépőre igaz. 

A három nap körülbelül harminc külföldi és hazai társulatát – az általuk képviselt műfajokat, technikákat – itt és most lehetetlen fölsorolni, de egy biztos: fényesen bebizonyosodott az alaptétel,  hogy a bábszínház nem korosztály, hanem műfaj (ámult, tapsolt felnőtt és gyerek). És bebizonyosodott még valami: a Ferences-kert (Történelmi Témapark) többet érdemel annál, hogy a Savaria Karnevál alkalmával kinyíljanak a kapui. 

A kert maga a paradicsom, jó helye volt itt a bábos világtalálkozónak; amely a 10. Színházi Olimpia égisze alatt szerveződött, Szombathelyen a Mesebolt Bábszínház koordinálásával.  Kovács Géza, a Mesebolt igazgatója anno körülbelül 25 évig ő maga is hasonló módon járta a világot  (nem kevésbé neves társaival). Az utcaszínházi előadásokat látva régi emlékek ragyogtak föl,  titokban talán újra kedvet is kapott  az utcaszínházazáshoz. Mind megéreztük: ezek a világjáró, folyton úton lévő, közvetlen, fegyelmezett emberek a szabadság levegőjét hordozzák. Alattuk a föld, fölöttük az ég – bennük a létra.

És végül adódik még egy fölismerés: nemcsak a találkozónak volt jó helye a Ferences-kertben, jó helye volna itt Szombathely állandó bábszínházának is, a kertet se kellene fölszámolni, sőt! Megérdemelné végre a Mesebolt, és megérdemelné a város is.