A művész, aki nem vesz részt a kultúrmajmok műbalhés bulijában

Nem hiszem.

Ha így lenne, akkor hétfőn este, amikor egy római professzor Kisléghiről szóló könyvét mutatták be, jóval nagyobb teremre lett volna szükség Szombathelyen, mint az Eölbey-ház díszterme. Nemcsak a római művészettörténész professzor könyve miatt bár ez is megérte volna, hiszen a most megjelent monográfia az első kötet, amelyben együtt láthatjuk Kisléghi lenyűgöző festői munkásságát , hanem azért is, mert a művész nem nyilvánul meg gyakran közönség e-lőtt.

Most megtette. Láthatóan szívesen és nagyon lényegretörően válaszolt dr. Antonio Donato Sciacovelli főiskolai tanár, a Savaria Egyetemi Központ dékánja kérdéseire. Például arról beszélt, hogy az a mű, amit nem szeretnek, el fog veszni. Amit szeretnek, az fenn fog maradni . Meg arról is: Amikor létrejön valami, akkor az alkotó győz a halál fölött. És ez nagy dolog. A csoda Istentől van, ezért a művészet hatalma túlmutat a halálon. Kiderült róla, hogy milyen erőt adott neki, amikor 1999-2003 között megfestette a bombázás miatt tönkrement szombathelyi székesegyház számára dr. Konkoly István püspök felkérésére azt a négy hatalmas, 38 életnagyságú alakot ábrázoló festményt, s valaki azt mondta: Amit maga itt csinál, az csodálatos.

Dr. Antonio Donato Sciacovelli kérdéseire válaszolt Kisléghi Nagy Ádám (Fotó: Horváth Csaba)

A könyvben olvasható Kisléghinek a hitvallása is, erről szólt az esten is. Szerinte a művész nem önjelölt, hanem kiválasztott, tanítvány, aki másokat tanít, tanúságtevő és hitelesítő. A művészet szerinte Nem a kultúrmajmok műbalhés bulija, nem kifizetődő. Nem show-műsor, és a művész nem showman... A művészet táplálékot nyújt, az erkölcs táplálékát... gyógyszer, amely a tömegkultúra moslékától megbetegedett lélek infúziója.

Az, hogy (végre) nagyszerű könyv született Kisléghiről, akinek egyébként már Spanyolországban és Olaszországban is vannak alkotásai, az a püspöki referensnek, toronyi plébánosnak, dr. Perger Gyulának köszönhető. Elmondta az esten, hogy Rómában tanulva ő ismertette meg Kisléghi művészetével az Argentínából származó Daniel Estivill professzort, aki 1997 óta tanít művészettörténetet a római Szent Gergely Egyetemen. Általa az olasz fővárosban mostanra tananyaggá lett Kisléghi Nagy Ádám művészete, akinek figuratív nyelvezetéről, a spiritualitás jelét, a fényt kiválóan alkalmazó művészetéről tanít. Aki a székesegyházban megtekinti Kisléghi festményeit, gondoljon arra is, amit Estivill ír: Kisléghi Caravaggio nyomdokain haladva, az ön- és a vetett árnyékokat minden alakjában kettős célzattal kívánta kidolgozni: realisztikussá tenni az ábrázolást és úgy használni a fényt, mint a lelki világra utaló szimbolikus elemet.

Nagyon találó a római professzor helyzetelemzése is: Ma az olyan művészek, mint Kisléghi Nagy Ádám, úgy élnek a művészet világában, mint jövevények egy idegen országban, mint remeték a sivatagban, mint közönséges halandók által meg nem értett misztikusok. Nincsenek többé testvérületek, nincsenek intézmények, nincsenek rendek vagy bármilyen egyéb, jelentősebb csoportosulások, ahol menedékre lelhetnének és olyan helyre, ahol a tehetségüket a szent szolgálatára továbbfejleszthetnék. Manapság a művészekkel folytatott párbeszéd nemes célkitűzései ellenére az Egyház sem nyújt megfelelő környezetet arra, hogy azok a művészek, akik arra vágynak, hogy művészetüket az egyház szolgálatába állíthassák, művészi tevékenységüknek megfelelő képzésben vehessenek részt, s egyidejűleg megoszthassák a szakrális művészet műhelyében szerzett tapasztalataikat.

Dr. Kapiller Sarolta kiváló háziasszonya volt a hétfői estnek, s Kóta Donát gordonkajátéka is kitűnő volt.

A könyvet a Magyar Napló jelentette meg, megjelenését támogatta a Nemzeti Kulturális Alap, a Hajdúdorogi és a Szombathelyi Egyházmegye, valamint Vasvár önkormányzata. A Vasi Szemle legújabb számában interjú jelent meg Kisléghi Nagy Ádámmal, s benne dr. Konkoly István írása a székesegyház Szűz Mária életével kapcsolatos festménysorozat elkészítésének előzményeiről szól.