A Szombathelyről származó főmérnök, Vass Béla ellentmondásai

Az alkotás ma is az eredeti helyén áll. Akik a város központjából a vasútállomás felé igyekeznek, mind elmennek mellette.

Kassán nem ez az egyetlen emlék, ami Vass Béla nevéhez kötődik. Egy évvel korábban az ő elképzelése alapján valósult meg az az emlékmű is, amelyet a várost ért bombatámadás első évfordulóján állítottak. 1941. június 26-án felségjel nélküli repülőgépek bombázták Kassát. A támadásnak harminckét halálos áldozata és számos sérültje volt. Máig bizonytalan, hogy ki volt a támadó, de Magyarország másnap már hadban állt a Szovjetunióval.

A bombázás nyomán Vass Béla által tervezett emlékművet 1945-ben lebontották, de a közeli postapalota falán ma is tábla emlékeztet az áldozatokra.

Kassa 1938 novemberében az első bécsi döntés következtében került vissza Magyarországhoz. Vass Béla 1939-től 1944 őszéig volt a város főmérnöke. A nyilas hatalomátvétel után visszatért Szombathelyre.

Az építész neve a Szombat­helyen élők számára sem mond túl sokat. Néhány további információval talán fel lehet kelteni az olvasó kíváncsiságát. Ő tervezte a Jáki úti köztemető ma is használt ravatalozóját, az ötvenes években pedig Buenos Airesben a Sabaria Építőipari Vállalat (Sabaria Empresa Constructora) társtulajdonosa volt. Életútjának nagy része e három településhez kapcsolódik, mindhárom helyen középületeket és magánházakat egyaránt tervezett.

Közéleti tevékenységéről sem kell hallgatni, s a viselt felelősség alól őt sem szabad felmenteni. Vass Béla volt Szombathely nyilas polgármestere.

Hivatalba lépésének napja bizonytalan, valószínűleg 1944. november 9-én foglalta el a polgármesteri széket és március végén távozott onnan. Mai kifejezést használva „politikai kinevezett” volt. Még a Vasvármegye című lap is meglepően nyíltan fogalmazott: „egyszer csak ott volt a városházán”, s ő osztotta ki a feladatokat a beosztottaknak.

A városi polgármesterség bizalmi állás volt, de ez a nyilas hierarchiában nem jelentett túl magas pozíciót. Vass a bemutatkozó sajtóbeszélgetésen polgármesteri minőségében a legfontosabb feladataként a helyi lakosság védelmét jelölte meg. Szombathely lakossága a háborús menekültek miatt a kétszeresére duzzadt és a légitámadások is egyre gyakoribbak lettek.

Helyi potentátnak akkor Kocsárd Emánuel főispán, hadműveleti kormánybiztos számított. Az ő eredeti neve Kopfensteiner Manó volt, pályája építési vállalkozóként indult, majd 1938-ban egyik megalapítója lett a hungarista párt szombathelyi szervezetének.

Vass Béla 1907-ben Szombathelyen született. Apja, idősebb Vas Béla festőművész a premontrei gimnázium tanára volt. Az ifjabb Béla az építészetet választotta élethivatásául. A budapesti műszaki egyetem elvégzése után visszatért szülővárosába, ahol építészmérnökként dolgozott. (Szombathelyi építészi tevékenységéről Balogh Péter a Tér című lapban írt rövid tanulmányt.)

A harmincas években a népi építészet, különösen az épületdíszítés keltette fel az érdeklődését. Zalai Tóth János, aki részletesen foglalkozott a vasi paraszti építészettel mint „kutatótársát” említi. Bár néhány, e témához tartozó grafikája könyvillusztrációként megjelent, mégsem ezt az utat választotta, amikor 1938-ban Kassán közigazgatási alkalmazott lett, s gyakorlatilag Szombathelyre visszatérve is az maradt.

Vass Béla négy és fél hónapig volt Szombathelyen polgármester, de ez a rövid időszak az egész további életpályáját meghatározta. Március végén ő is nyugat felé menekült. Rövid ideig Németországban élt, majd Kocsárd Emánuellel együtt Argentínában telepedett le. Ottani tevékenységéről csak néhány információfoszlány áll rendelkezésre. Kocsárddal együtt alapították meg a már említett, Sabáriáról elnevezett céget. Később útjaik szétváltak.

Vass Béla élete végéig építészként dolgozott. 1987-ben hunyt el.